T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Penczi Emília: Népi játékok a szolnoki Napsugár Gyermekházban

Gyermekvilág a régi magyar falun - Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei - 50. Sorozatszerkesztő: Szabó László-Tálas László - Szerkesztő: T. Bereczki Ibolya Pencü Emília Népi játékok a szolnoki Napsugár Gyermekházban A népi játékszerek készítésébe, néphagyományok ápolásába - és azt hiszem, jelenlegi, illetve leendő foglalkozásomba is már gyermekkoromban „nevelődtem bele": amikor édesapám úgy kötötte a vesszőkosarat, hogy én a közepében ültem (úgy tettem a kezemet a kosár szélén tovább, ahogyan a fonással haladt... még ma is érzem a vessző kesernyés, „zöldes-barna" illatát...) Mivel falun nőttem fel, gyakran játszottam a testvéremmel, a szomszéd gyerekekkel az udvaron, az árokparton, ahol kifáradva papsajtot, csicsókát, agacsit ettünk, fűszállal sípoltunk, pitypangból koszorút fűztünk, mondókával hajtottuk a lovakat... Máskor ugrálva verseltünk a gólyáknak, gyűjtöttük a cserebogarat, építettük a búvóhelyünket az akácfa tövében, tökből lámpást csináltunk, azzal ijesztgettük egymást... Eső után pedig sárral „pukkantyúztunk", sárgolyókat röptettünk... A kerti kukoricásból készítettük a csutkababákat, állatokat, akik homokba vájt portát, házat kaptak... Azután ezek a dolgok eltűntek az életemből, megszakadt valami... (Csak mindig azt éreztem, hogy az életemből valami hiányzik és a kezemmel kell valamit „csinálni", tenni.) Ezek az emlékképek valahol elraktározódtak bennem és csak nagyon sokára - de talán nem későn, 36 éves koromban jöttek 743