T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Bajári Károlyné: Népi játékok az óvodában

Már pályám kezdetén (20 éve) éltek akkori óvodámban (falun) a hazafias ünnepek mellett bizonyos jeles napok, népszokások. Ilyen volt a szüret, a Mikulás-járás, karácsony, farsangi alakoskodás. Mikor a városba jöttem, megismerkedtem néhány dramatikus népszokással (kiszehordás, húsvéti népszokások) s éreztem, hogy mindennek helye van az óvodában is. Ezekkel kiválthatjuk a hazafias ünnepeket is, és a rákészülés hosszú időszaka izgalmassá, teljessé teheti mindennapjainkat. Ahhoz, hogy a hagyományápolás ne legyen kampányjellegű, az óvónő minden helyzetben ennek jegyében is reagálhasson a gyermek igényeire, jól felkészült pedagógusokra van szükség. Elengedhetetlen a népszokások eredetének ismerete, mert ha nem ismerjük azok lényegét, hiedelemvilágát, jelképeit, félreérthetjük azokat. Fontos figyelembe vennünk a tájjelleg mellett a gyerekek életkorát. Nem adunk a gyermek szájába nehéz dramatikus szövegeket, nagy hangterjedelmű dalokat és olyan szerepeket, amelyeket nem értenek meg. A hagyományőrzés áthatja mindennapjainkat, örömmel játék közben, vagy játékként élik meg gyermekeink. Arra törekszünk, hogy a hagyomány tisztelete ugyanúgy tartozzon a nevelés egységes egészéhez mint az érzelmi, vagy az esztétikai nevelés. Úgy alakítjuk óvodai életünket, hogy közben a gyermekek személyisége egészségesen fejlődjön, és ne sértsük meg a csoport derűs biztonságát. Azzal azonban minden óvodapedagógus egyetért, hogy a 3-7 éves gyermek legfőbb tevékenysége a játék, ezért azt sem lehet vitatni, hogy a népi játéknak az óvodában feltétlenül helye van. Fejlesztő hatása a mi gyakorlatunkban is megerősítést nyert. A tárgy készítő játék manuális képességeiket fejleszti, finommotorikájuk, de kitartásuk, feladattudatuk, figyelmük is formálódik. Az eszközös játékokhoz és a szerepjátékokhoz közösen fabrikáljuk a kellékeket, így megszűnt a csoportban az öncélú barkácsolás. Kreativitásuk nő, amikor gyűjtött kincseinkből (csuhéj, magvak, gyékény, egyéb termések) elkészítik ékszereiket, egy-egy mese szereplőit, s egyéb játékra alkalmas tárgyat. Jó szolgálatot tesz a csoportszobában felállított szövőkeret és a korongozó is. A nap folyamán az általunk, ill. 704