T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Váczi Mária: Székelyvarsági játékvilág
játszanak a gyerekek, de hallottak arról, hogy régen marhaszőrből, rongyból, perszterec gomba tövéből (topló), bábakalácsból is lehetett labdát készíteni. A játékfegyverek mindenkor népszerűek, több változattal találkoztam Varságban. A nyíl, lándzsa, nyílpuska, fapisztoly ma is kedvelt játék. A járművek közül némelyik nem csak játékként funkcionál, hanem nélkülözhetetlen segítőeszköz is télen, iskolába menet (sítalp, hóeke, baksi — kicsi szán —, kaszás korcsova). A játékbábuk többsége a természet anyagaiból kel életre. A játékbútorokat és a felnőtt élet munkaeszközeit egyedül, felnőtt vagy nagyobb testvér segítségével készítik el. Iskolai technikai órákon is készül kiskocsi, kisvonat, kiságy, talicska terményből, papírból, fából. Az énekes, mozgásos játékok ismerete ma is gazdag a gyerekek körében. Aktívan játsszák ezeket és meglepő volt számomra, hogy a tizenhárom-tizennégy éves fiúk és lányok milyen szívesen vettek részt ezekben a játékokban. Oraközi szünetekben leginkább a kisebb lányok játsszák örömmel a kockázást, ugrókötelezést, gumijátékot. Ez utóbbi varsági neve „kókakólázni", az ugrálás közben mondott mondóka: Kó-ka-kó-la, Pep-si-kó-la nyomán. Néhány éve ismerik csak ezt a játékot. „Udvarhelyt kezdték el, ott láttam — mond- ta egy 14 éves lány — akkor Varságban még nem tudták ezt." A táblás játékok közül szeretik a sakkot, malmot, nyúlfogót, „Régi idők játékai"-t, „Ki nevet a végén?"-t és a romit. A varságiak kollektív játékismerete gazdag, különösen a nagyszülőké. A szülők ugyan kevesebb játékot tudtak felidézni, de a gyerekek körében tovább él jónéhány olyan játék, amit a nagyszülőkön keresztül ismertek és szerettek meg. „Meg kell tanítanunk a gyerekeket, mert csak mi, öregek tudjuk a régi játékokat. Most már még nagyobb hangsúlyt kell helyezzünk reá. Látom Timiék (unoka) igen csinálják. Erősen szeretik ezeket, amiket én csinálok." — mondja Pál Sándorné Tifán Gizi néni. 700
