T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Lázár Katalin: A népi játékok szerepe az oktató-nevelő munkában

Ess, eső, ess, Gólya, gólya, gilice, Fecskét látok stb.). A kisgyerek felhasználta a különféle anyagokat, amikor tárgyakat készített belőlük, így ismerkedett velük, megtanulta, hogy miből mit lehet csinálni (bojtorjánbútorok, csutkababa, rongybaba, agyagállatok, fuzfasíp, virágkoszorú, bodzapuska stb.) A nagyobb gyerekek már nemcsak egymás mellett, hanem egymással, csapatban is játszottak. Ez volt a társadalomba való belenevelődés, a szocializáció egyik fontos lépcsőfoka. Megtanulták, hogy hogyan kell együttműködni, közös tevékenységet irányítani, valakinek engedelmeskedni (anélkül, hogy azt megalázónak éreznék), s hogy a közös cél fontosabb, mint az egyén magamutogatása. Aki kisgyermekkortól nem játszik ilyenfajta játékokat, és másképpen sem sajátítja el ezeket a magatartásformákat, az valószínűleg másoknál könnyebben válik magányos, társtalan, a kapcsolatteremtésre és a másokhoz való alkalmazkodásra képtelen felnőtté. Nem szabad alábecsülnünk a játékok lélektani szerepét sem. Az a tíz-tizenkét gyerek, aki a „gyerekbandában" együtt játszott, gyakran felnőtt korban is tartotta a barátságot. Ez jelentette a család után a második „valahova tartozási" csoportot. Ahogy nőttek a gyerekek és tágult a látókörük, úgy alakult ki aztán a falujukhoz, tájegységükhöz, nemzetükhöz való tartozás tudata: az ő magyarságuk nem lógott a levegőben, nem csupán az adott földrajzi határok között élést vagy szólamok hangoztatását jelentette, hanem így épültek egymásra az egyre szélesedő, bővülő közösséghez való tartozás érzésének elemei. A gyerekcsoportban mindenkinek megvolt a maga helye és szerepe: ha bárki nem volt ott, többnyire valóban „hiányzott". Tudjuk, hogy nincs olyan gyerek, aki mindenben egyformán ügyetlen; ha nem tud gyorsan futni, akkor esetleg jól dobja a labdát, ha hamisan énekel, lehet, hogy ő fonja a legszebb koszorút, így kialakul a gyerekekben az az érzés, hogy ők ügyesek; a játékok olyan feladatokat állítanak eléjük (persze nem didaktikusán), amelyeket meg tudnak oldani, s kialakul bennük az egészséges önbecsülés és önértékelés. Természetesen azt is mindenki érezheti, hogy nem mindenben ő a legjobb, hiszen más játékban másik gyerek jeleskedik. 690