T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Lázár Katalin: A népi játékok szerepe az oktató-nevelő munkában

Gyermekvilág a régi magyar falun - Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei — 50. Sorozatszerkesztő': Szabó László—Tálas László - Szerkesztő: T. Bereczki Ibolya Lázár Katalin A népi játékok szerepe az oktató-nevelő munkában Sok mindent nevezhetünk játéknak a tréfás bohóckodástól a kártyázáson át a számítógépes játékokig. Ezért szükséges, hogy meghatározzuk, mit értünk népi játékok alatt, és mi az, amit az óvodában vagy iskolában tanítani akarunk. A népdal bartóki meghatározásához hasonlóan mi is kimondhatjuk, hogy népi játék az, amit sokan sokáig játszottak. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy a népi játékok beilleszkednek a folklór többi eleme közé, s megvan a maguk funkciója, szerepe a gyerekek fölnevelődésében. Kialakulásuk folyamata és funkciójuk megkülönbözteti őket másoktól (pl. a táblás társasjátékoktól vagy az elektronikus játékoktól), ezért másképpen használhatók az oktató-nevelő munkában, mint azok. Ilyenformán nem valamiféle ideológia az alapja annak, hogy ezúttal csak a népi játékokkal foglalkozunk, hanem gyakorlati és pedagógiai megfontolások; szó sincs arról, hogy pl. a számítógépes játékok „nem jók", csupán azt kell figyelembe venni, hogy másképpen használhatók, mint a csülközés, a rongybabakészítés vagy a Kis kacsa fürdik. A játék szerepe sokrétű volt a hagyományos falusi életben. A kisbaba a játékok által ismerkedett saját testével (Cirókamaróka, Ez elment vadászni, Csip-csip csóka, Lóga lába, lóga stb.), majd mondókákkal fordult a külvilághoz (Süss fel, nap, 689