T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Fazekas Mihály: Karcagi gyermekjátékok
rokra állva szép, párhuzamos vonalat húzott a fiú a lábával a jégen. Leányok csak a sima cipőtalpon csúszkáltak. A szülők ezt sem szerették, mert nagyon koptatta a lábbelit. 12. Szarkafészek szedés: szarkatojást, verébtojást szívesen szedtek a fiúk. Megfőzték, s a kártékony madarat is pusztították. 13. Szánkózás: kis szánkót csináltak az ügyesebb fiúk, de ha nem volt, akár vaslapáton, hóhányó lapáton húzgálták egymást. 14. Kis szekér: egész nyáron át kedvelt játék volt; ha sikerült valamilyen négy kereket szerezni, arra ládát tenni, máris kész volt a szekér; azon húzgálták egymást a gyermekek. Ezzel még „iovazni" is lehetett, azaz a „lovak" húzták „hámba" (madzagba) fogva a szekeret. 15. Bújócskázás: padláson, színben,- ólban, rakományok között való bujkálást jelentett; a „hunyó" a „Lehet! " kiáltásra indult keresésre. Szennyezte a ruhát, ezért a szülők nem szerették. 16. Lakodalom: leányok és fiúk játéka volt; az „esküvő"-höz leány és fiú kellett; a „vacsorát" leányok készítették - „játszásiból" - főzgöréltek, persze, tűz nélkül. c) Kiolvasok Játékkezdő mondókák. Céljuk az, hogy játékosan állapítsák meg, „olvassák ki", hogy ki lesz a kergető, a hunyó, vagy a magányos, nehezebb helyzetben lévő, kezdő játékos. Döntő ezekben mindig, hogy kire esik az utolsó szótag, hiszen az ő kiválasztása miatt történik az egész. Előfordult, hogy az a gyermek, akire ilymódon az utolsó szótag esett, nem vállalta, sírva fakadt. Ekkor vita keletkezett, s a kiolvasás - más kezdő személlyel - megismétlődött. Jellemzőjük ezeknek a kiolvasóknak, hogy dallamuk van. Ezek ugyan inkább a szövegénekléshez hasonlíthatóak, mégis jelentős, népdalszera képződmények. Itt említem meg, hogy a kiolvasókhoz hasonlóan játszástoborzó is volt, amit nem neveztek meg (csak én írom így le), Ъапет abból állt, hogy az iskolában a szünet idején az udvaron vállaikkal összefogódzva sétáltak a fiúk, ezt „énekelve": - Aki játszik, idejőjjík! Aki játszik, idejöjjík! 599