T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Fazekas Mihály: Karcagi gyermekjátékok

A leányok karonfogva sétáltak s vagy ezt, vagy a következőt „énekelték": - Ki játszik ilyet? Ki játszik ilyet? Lányok, fiúk gyakran tartották együtt is a játéktoborzót. A játszani akarókhoz sokan csatlakoztak, hogy 20-30 gyermek is sétált, összefogódzkodva, énekelve. Előfordult, hogy becsengettek, és a gyermekeknek órára kellett szaladniuk. De nem volt baj, mert ez a toborzás önmagában is játék volt! A kiolvasok szövegeit nem írom le; azokat a mellékletben közlöm. A következő kiolvasókat ismerték: 1. Ad alatt, pad alatt... 2. változat: Ad alatt, pad alatt van egy ház... 3. változat: Volt egyszer egy ember... 4. Egyedem, begyedem... 5. Egyedem, begyedem, tengertánc... 6. Egy-begy-libabegy... 7. Egy, leesett a meggy.. 8. Egy, kettő, tizenkettő... 9. Harangoznak délre... 10. Kiugrott a gömböc a fazikbói... 11. Szalad a kutya Szentes felé... d) Énekes, dallamos játékok Ezek nagy része leányok játéka volt, fiúk ritkán kapcsolódtak be, legfeljebb olyan közösségekbe, ahol kevesen voltak, vagy pedig a fiúk csendesebbek, kevéssé hangoskodók, akiket eltűrtek maguk között a lányok. Ennek oka talán abban is rejlik, hogy ezeket a felsőbb osztályokba járó - 11-13 év közötti - gyermekek játszották, akik számára már a dallam és a ritmikus mozgás szeretete előtérbe kerül, s a leányok és fiúk játszása is erősebben elkülönül Mindezek szép, komoly játékok voltak. Szövegüket a dallamukkal együtt a mellékletben közlöm (A számozás - hogy a melléklettel azonos sorszámok maradjanak - az előzőekhez csatlakozva folytatódik.) 12. A gazda rétre megy... - a fia vele megy, aztán a lánya, a 600