T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

vállalta, hol körön kívül, hol azon belül futkározott, míg rajta nem vesztett. Csak fiúk játéka volt a cipőzás. Kötetlen számú csoport játszotta a szabadban. A legerősebb leült a földre, majd a többiek elébe ültek úgy, hogy mindenki átkarolta az előtte ülőt. Ketten összekapaszkodva a sorral szemben álltak, s a sor elején ülő társuk kezénél fogva próbálták megszakítani a sort, „kiszakítani a cipót". Az győzött, akit nem tudtak elszakítani a sortól. Elég durva játék volt, de igen népszerű. Egyszerre több gyermek játszotta a Gyere ki kanál! nevezetű játékot. Párt alkottak, a párok egymásnak hátat fordítottak. A játékvezető mindenkinek egy kanalat és egy rongyot adott. A kanalat szorítani kellett, leejteni nem volt szabad. A rongygyal az arcukat törölgették, a rongy kormos volt, de erről a játékosok nem tudtak. Közben mindnyájan mondogatták: Gyere ki kanál ... Amikor már kellően kormos volt az arcuk, a játékvezető tükröt tartott eléjük. Ekkor aztán sokan mérgükben vagy feltörő nevetésükben levágták a kanalat. Igen sok változata ismert a labdajátékoknak. A labda a legkedveltebb játékszerek közé tartozott, minden háznál akadt hulladék rongy, amiből tetszés szerinti nagyságú labdát varrhattak, de gyakori volt a szőrlabda is. Később ezeket felváltotta a vásárokon beszerzett tömör gumiból készült 3-4 cm átmérőjű csacsitök, majd a ma már mindenki által ismert gumilabda. A rongylabdázás nagyanyáink kedvelt játéka volt, talán a múlt századi labdacéh emlékeként él tovább ez a játékfajta. Nyolc, tíz gyerek játszotta egyszerre úgy, hogy egymással szemben álltak, majd a rongylabdát fadarabbal ütögették egymásnak. Aki nem tudta elkapni, kivált a játékból. A dufletezés serdülő korú gyerekek labdajátéka volt. Általában ketten játszották saját készítésű labdával. Egyikőjük feldobta a labdát, a másik egy fadarabbal elütötte azt. Annak a gyermeknek, aki feldobta a labdát, feladata volt még elkapni is. Ha sikerült, a következő menetben ő üthette újra. 585