T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

Jól pattanó, kisméretű labdával játszották a falhozverő játékot. Miközben a labda repült, a következőket tették és mondták: - Sima (a falhoz dobott labdát egyszerűen elkapja) - Csattanó (amíg a labda száll, egyet tapsol a játékos) - Szájbavágó (megérinti a száját) - Fülhúzó (mindkét kezével megfogja a fülét) - Cérna tekerő (a kézfejével körkörös mozdulatokat tesz) - Jaj de karcsú (hátulról, a derék magasságából dobja a labdát) - Kis hegyes (a jobb lába alól dobja a labdát) - Nagy hegyes (a bal láb alól dobja) - Elöl taps (míg a labda repül, gyors ütemben 3-at, 4-et tapsol) - Hátul taps (a háta mögött tapsol néhányat) - Forgás (amíg a labda visszaért perdült egyet a játékos) Ha valamelyik gyermek ügyetlen volt, át kellett adnia helyét a társának. A legyezés a ma is népszerű labdajátékok közé tartozik. A gyerekek sorba állnak, majd kiválasztják egyik társukat, aki dobni fogja nekik a labdát. Annyiszor kapnak egy legyet, ahányszor feldobják a labdát. Ügyelni kell arra, hogy a labda visszadobásakor a kéz zárva maradjon, különben elszáll a légy. A dobások számát közösen beszélik meg, de erről a dobó nem tudhat, s amikor kigyűlik annyi légy, amennyit elterveztek, a dobó leül, s helyébe a szerencsés játékos kerül. Vegyes gyermekcsapat játssza a kiütő vagy fogyasztó nevű játékot. Egyszerre 15-20 fö vehet részt a játékban legfeljebb két labdával. Mindenkinek három élete van, ha a labdával eltalálják, egy életét elvesztette. A játék úgy kezdődik, hogy valaki feldobja a labdát, s aki hozzá legközelebb áll, elkapja, majd kiüti valamelyik társát. Ha háromszor kiütötték, kiáll a játékból. Másik változat szerint szaporíthatja életei számát úgy, hogy a levegőben lévő labdát elkapja. A földről visszapattanó labdát nem szabad felvenni. 586