T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

Nagy erőt igénylő játék a csatázás, kizárólag fiúk játszották és még ma is gyakran látni játszótereken, strandokon. Két-két pár egymással szemben áll, a két ló nyakába veszi lovasát, s mérkőznek. Az győz, aki fél kézzel le tudja rántani a másik ló lovasát. Eső után, amikor az árokból már kiapadt a víz, de a talaj jól felázott, kedvelt játék volt a Hííbele Balázs. Jó maroknyi sarat gyúrtak a gyerekek, közepét kimélyítették, majd beleleheltek, hogy a sár jól elvékonyodjék, majd erősen az átjáróhoz, vagy járdához csapták, hogy az nagyot pukkanjon. A következő szavakkal bocsátották útjára a megdolgozott sárcsomót: „Hííbele Balázs, ha nem szólsz megvakulsz, A seggembe belebújsz! ,, Szabadban játszott játék volt a Cica párom, cic vagy másik néven a Hátulsó pár előre fuss! kezdetű játék. A gyerekek párba álltak, kivéve az elsőt, aki a sor rendeződés után elkiáltotta magát: ,, Cica párom, cic..." mire az utolsó pár kétfelé futni kezdett, de vigyázniuk kellett, hogy a hívó el ne kapja őket. Az egyiket rend szerint sikerült elkapnia, s ez lett a párja, a másik pedig előre állt, s ő lett a hívó. Öt-hat fos gyermeksereg játszotta az árokcica nevű játékot. Az árok két oldalán elhelyezkedtek a gyerekek, de előbb választottak maguk közül egy cicát, aki az árokban maradt, s az volt a feladata, hogy az árkon keresztül-kasul futkosó egereket elkapja. A futkározó gyerekek váltig bosszantották a cicát a következő énekkel: „ ettől a cicától aludni is lehet!" Ha sikerült közülük elkapni valakit, a következő fordulóban helyet cseréltek. Ugyancsak cicázásnak nevezték a következő szabályok szerint játszott körjátékot: A gyerekek kiválasztottak egy cicát, majd kört alkottak. Egy társuk, aki az egér szerepét 584