T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

ni" a gyerekkel, így az a nagyobb testvér vagy a nagyszülő tiszte volt. A tanyán lakó szülők is az öregszülékhez adták haza iskolás korú gyermekeiket.

7 így a gyerekek a játékok jó részét a nagyszülőktől vagy egymástól tanulták. A gyermekközösségek utcánként, zugonként verődtek össze, emellett a szervezett alkalmak, főleg az iskolai közösségek adták a játéktanulás keretét. Karcag lakosságának túlnyomó része református, feltehetően ez az oka annak, hogy itt hiányoznak az ünnepkörökhöz kapcsolódó játékok, kivételt talán csak a labdacéhek képeznek, amelyről tudjuk, hogy virágvasárnap kezdték és pünkösdig tartott a vasárnaponkénti játék. Múlt századi játék lévén érdemes felidézni:

8 „Hat-nyolc »komás lány« összeállt és a szűrszabóval görögdinnye nagyságú »laptát« varratott. A labda piros volt, kék, zöld, piros, fehér pamutbojtokkal díszítették. A játéknak különösebb szabálya nem volt, mivel dobálni nem lehetett, lökdöstek, gurították egymásnak, míg meg nem jelentek a legények, akik buzogányos botjukkal bele-belecsaptak a szűrlabdába. Aztán pünkösdkor, amikor »kiteőtt az ideje«, szétverték, a bojtokat a lányok elajándékozták annak a legénynek, »kibe egy kicsit szerelmesek voltak...«" A labdacéhek a Rétoldalban, a Fanzugban, a Pernyészugban és a Sirályülésen voltak, a gyermeklétszámtól függően akár négy-öt is egy-egy helyen. Folyton versengtek egymással, aminek néha komoly összetűzés lett a vége. A múlt század végéig élt a társas szórakozásnak ez a formája, aztán feledésbe merült, amihez minden bizonnyal a hatóság tiltása is hozzájárult. Nyomtalanul mégsem tűnt el, mert úgy tűnik, újraéledt egy labdajátékban. Igaz, már nem szűrszabó által varratott, hanem maguk készítette rongylabdát terelgettek, ütögettek bottal. A céhekről mint játékközösségről is megemlékezik egy 1973-ban írott gyűjtemény, amelyben Cs. Kovács Imre vall gyermekkoráról.

9 7 Örsi Julianna: Karcag társadalomszervezete a 18-20. században 1990. 189. 8 Vajda László: A karcagi labdacéh Ethnographia 1943. 189-190. 9 Cs. Kovács Imre: A mi gyermekkori játékaink Györffy István Nagykun Múzeum Adattára: 2639. 564