T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

A spontán szerveződött játékközösségeken kívül a karcagi katolikusok köréből ismerjük a vőlegény- és menyasszonyiskolát, ahol a hét-tíz éves gyerekeket tanították hasznos ismeretekre és jó erkölcsre, ugyanakkor alkalmuk volt a játéktanulásra is. Apácák felügyelete alatt jártak a gyerekek Szívgárdába szerda, szombat és vasárnap délutánonként. Amolyan szervezett szabadidőtöltés volt a város katolikus negyedében működő iskolában. A játékközösségeket tehát egyfelől felekezeti, másfelől lakóhely szerinti különállás jellemezte, amit idővel az átszervezett körzetekkel működő iskola feloldott. Az említett különállás kétségtelenül létezett, megosztotta a gyermektársadalmat ugyanúgy, mint a felnőttekét, de a gyermekközösségek játékkincsében lényeges eltérés nem mutatkozott. Legfeljebb a szövegvariációk terén. Játékközösségekről lévén szó, természetesen csak a rájuk, a nagyobbacska gyermekekre jellemző énekes-mozgásos és sportszerű játékokat ismertetem, nem foglalkozom az ölbeli gyermek játékaival, és a játékszerekkel sem. Elsőként vegyük a lagziutánzót, ami téli szobai játékként ismert a karcagi gyerekek között. Névnapokon, disznótorokon, amikor összegyűlt a család apraja-nagyja, azért is, hogy ne legyenek láb alatt, meg kedvükre múlassák az időt, a gyerekek fehér lepedővel, krepp-papírvirágokkal felöltöztettek egy menyasszonyt, és választottak hozzá egy jóval alacsonyabb vőlegénynek valót. A vőfí a nagyobbak közül került ki, hiszen e rátermettséget kívánó szerep nem lehetett akárkié. Tarka papírrózsát és szalagot tűzött a kabátjára és a felnőttektől ellesett módon verssel hívogatott: Énáltalam, kentek által, A kerítésen jöjjenek által. A kerítést krétavonal jelezte, ezen átugrálva érkeztek meg a vendégek, s kezdődhetett a zene, tánc. Maguk készítette zeneszerszámokkal húzták a talpalávalót, fésűre selyempapírt vagy csokipapírt feszítettek, azt fújta a harmonikás. Másik mángorlón nyújtófát húzgálva játszotta a bőgőst, két-három legényke 565