T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Tátrai Zsuzsanna: Gyermekek szerepe a naptári ünnepi szokásokban

mustármagért küldték a gyerekeket, megkérdezték: „Hányan vannak az aprószentek:", s míg meg nem mondták, vesszőztek. Ha nem tudták megmondani, azért egy idő után azt válaszolták, hogy: „száznegyvennégyezren". Ügy tartották, hogy akit megvesszőznek, az nem lesz keléses. Ahol a gyerekek aktívak voltak, tehát ők vesszőzték meg a háziakat, pl. a Dunántúlon, a „Friss egészséges legyen..." kezdetű mondóka kíséretében korbácsoltak. Általában a legények jártak és a lányos házakat keresték fel Fiúgyerekek is mentek, de ez már a szokás romlásával magyarázható (Tátrai 1990:258-261). Gazda Klára Esztelnekrő! ad hírt a még élő szokásról, ahol a legények mellett a gyerekek nyírfaágat vágnak, felszalagozzák, 7-kor útnak indulnak ketten vagy öten. Rigmust mondanak, majd mustármaggal, azaz vesszővel ütögetik meg a háziakat, Kalács, gyümölcs, aprópénz a jutalmuk (Gazda 1980:108). Szilveszter és újév napjai ismét a köszöntés, kántálás lehetőségét jelentették a hagyományos magyar paraszti világban a fiúgyerekek számára is. Elsősorban a férfiak, házas emberek és a legények feladata volt, de a két világhábom között már csak a gyerekeké, s végül a cigányoké. A Magyar Népzene Tára tanúsága szerint a leggyakrabban az „Újesztendő, vígságszerző..." kezdetű éneket énekelték (MNT II. 1953:1-40. sz.). Január 6. Vízkereszt napján a háromkirályjárók többnyire fiúgyerekek voltak, s a Magyar Népzene Tára Pest és Zala megyei adatai szerint 10-13 évesek. Baranya megyéből „legénykéket" emlegetnek, akik szintén az említett korosztályhoz tartozhattak (MNT II. 1953:41-56. sz.). Február 3. Balázs napja. A Dunántúlon, Nyitra és Ipoly környékén, valamint a Csallóközben volt szokás a balázsjárás. Iskolás gyerekek fejükön papírsüveggel, oldalukon fakarddal mentek házról házra. A soványpénzű tanítóknak gyakran díjlevélbe foglalt járandósága volt a balázsjárás során összeszedett bab, zsír, tojás, szalonna. A XVII. század óta vannak feljegyzések erről a szokásról (Tátrai 1990:121-123). Többnyire 1012 éves fiúkról szólnak a Magyar Népzene Tára példái (MNT II 1953:77-90. sz.). 553