T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Tátrai Zsuzsanna: Gyermekek szerepe a naptári ünnepi szokásokban

Farsangkor a farsangköszöntés a mindenkori fiúgyerekek feladata volt. „Hipp, hopp farsang..." kezdetű énekkel jártak házról házra kihegyezett nyárssal (Tátrai 1990: Î 28-131). Baranya megyében pl. Ocsárdon a gazdasszony kukoricát szórt a farsangolók lába alá, hogy minél több csirkéje keljen majd ki (MNT II. 1953:61. sz.). Hosszúhetényben mialatt a nyársra feltűzte a szalonnát, a következőket mondta: „Rátűzöm, hogy szép megölöjeim legyenek!" (MNT II. 1953:65. sz.). Farsangoltak a legények, akik a lányos házakat keresték fel, de a kislányok is pl. Nyitra megyében. Házról házra jártak a termékenységvarázsló farsangköszöntő énekükkel, mondókájukkal. Azt ígérték a gazdának, hogy „a búzáját felemeljük, a konkolyát letiporjuk!" Jellegzetes éneküket jól ismerjük Kodály Zoltán kórusfeldolgozásából, „Agyigó, agyigó, fassang, fassang..." kezdetűt. Ha nem engedték be őket, akkor ellenvarázslatként így kiáltottak: „Pocik egye kalásztokat, görény egye tyúkotokat!" (MNT II. 1953:91-95. sz.; Kodály 1909:245). Sárdózni ugyancsak a Nyitra környéki falvakban jártak farsang idején a fiúgyerekek nyárhívogató énekükkel (MNT II. 1953: 96-99. sz.). Március 12. Gergely-járás országosan ismert volt, de élő gyakorlatát már csak szórványosan lehetett megtalálni. A szokás célja nemcsak a tanítóknak való adománygyűjtés volt, hanem a katonai toborzás mintájára az iskolába hívogatás. A szereplők különböző katonai rangot viseltek és a Gergely pápát is megszemélyesítette valaki. Jellegzetes énekük a „Szent Gergely doktornak híres tanítónknak az ő napján..." kezdetű szöveg volt (Tátrai 1990:138-142). Virágvasárnap a barkagyűjtés sokfelé az iskolás gyerekek feladata volt. A századfordulóról szép leírás olvasható Göcsejből. Virágvasárnap, húsvét és pünkösd vasárnap volt szokás a lányok, esetleg lányok és legények együttes énekes falufeljárása, a zöldágjárás, a tavasz jelképes behozatala. Ennek a szokásnak nem a gyerekek voltak a főszereplői. Az ugyancsak virágvasárnapi kiszejárás és villőzés résztvevői is hagyományosan a nagylányok voltak, csak a szokás romlásával magyarázható, hogy újabban kislányok mennek a Nyitra környéki 554