T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Tátrai Zsuzsanna: Gyermekek szerepe a naptári ünnepi szokásokban

replői azonban kislányok, s legfeljebb a Józsefet alakító szereplő fiúgyermek. Az ugyancsak a betlehemezésből önállósult pásztorjelenet szereplői a Dunántúlon az iskolás gyerekek voltak. Vannak kivételes példák arra vonatkozóan, hogy lányok betlehemeznek, pl. a matyó betlehemezők eladósorú nagylányok voltak (Fügedi 1988:72). A karácsonyi ünnepkörben a mindenkori iskolások feladata az ostyahordás. Pl. az Ipoly menti falvakban a tanító megsütötte az ostyákat és a tanulókkal küldette el a házakhoz. A mester által készített versekkel adták át a házaknál a családtagok létszámának megfelelő mennyiségű ostyát. Ilyenkor kapta meg a tanító a gyakran díjlevélbe foglalt élelmiszer-járandóságát a családoktól: lisztet, babot, zsírt stb. A gyerekek a fáradságukért valami nyalánkságot, esetleg aprópénzt kaptak (Tátrai 1990:238-242). A mai karácsonyi ünneplés elmaradhatatlan tartozéka a karácsonyfa és az ajándék nem tartoznak az ősi szokásaink közé, ma azonban elképzelhetetlen a karácsony ezek nélkül. Nyugat felől terjedt el a karácsonyfaállítás szokása, s pl. a Hortobágy környékén a 20-as, 30-as években, az ajándékozás még ennél is később (Barna 1979:146-148). Sokáig csupán a gyerekeket ajándékozták meg falvainkban, s az ajándék többnyire a karácsonyfa volt a rajta függő nyalánkságokkal. A titokban hozott ajándék a Jézuskától, angyalkától vagy más földön túli lénytől származik. Akárcsak a Mikulást, néhol (nyugat-dunántúli adatok vannak erre vonatkozóan), a Jézuskát is megszemélyesítik. Aprószentek napján ismét szereplők és résztvevők a gyerekek. A szokást nevezik aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak. Fő eszköze a vessző, mely lehet hajló fűzfavessző vagy korbács. Egyes változataiban a szomszédba mustármagért küldött gyerekeket a háziak vesszőzik meg. A vesszőzésnek ősidőktől termékenységvarázsló, betegségelhárító szerepet tulajdonít az emberiség. Koronkán pl. a gazdasszony vesszőzött „Aprószentek Dávid, Dávid éljen fiad sokáig!" szöveg kíséretében. Diót, mogyorót, pénzt adott a gyerekeknek (Makkai-Nagy 1993:160). Szegeden ugyancsak 552