T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Tátrai Zsuzsanna: Gyermekek szerepe a naptári ünnepi szokásokban

még ennél is fiatalabb szokás. Az Ipoly mentén a 30-as években régebbi szokásként emlegették, hogy az ablakba ajándékot tesznek a gyerekeknek a csizmába krumplit vagy cukorkát. Ma jelmezes mikulások keresik fel a házakat, de csak a közelebbi rokonokhoz mennek. Szavaltatják, énekeltetik a gyerekeket. Kosarába, puttonyába a nagyszülők, keresztszülők teszik az ajándékaikat, s ha szükséges, virgácsot is ad, amit a szülők jól látható helyre tesznek, hogy alkalom adtán figyelmeztessék a gyerekeket a Mikulásnak tett ígéretekre (Csáky 1987:18). Luca napján fehér ruhában járnak a Luca-alakoskodók tollseprűvel, fakanállal vagy kereszttel felszerelve. A Csallóközben és Nyitra vidékén a közelmúltig élő szokásként lehetett megfigyelni. A Luca napi alakoskodók legények, nagylányok, asszonyok, akik az arcukat felismerhetetlenné igyekeznek tenni fehér tüllel vagy csupán belisztezéssel. Akárcsak a "láncos Miklós", a Luca-alakoskodók is felkeresték a gyerekeket. Megimádkoztatták, ijesztgették, esetleg meg is ajándékozták őket. A Csallóközben gyermekijesztővé vált. Ha nem aludt el vagy rosszalkodott, azzal fenyegették a kisgyereket, hogy „elvisz a Luca!" (Ujváry 1983:16-43). A Dunántúlon a közelmúltig szokás volt a Luca-napi kotyolás, a lucázás. Fiúgyerekek mentek házról házra termékenységvarázsló mondóka kíséretében. A térdük alá fadarabot vagy szalmát tettek, amit azután a gazdasszony a tyúkok alá vitt abban a hitben, hogy többet fognak tojni. Ha nem kaptak adományt, ellen varázslattal fenyegetőztek. „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen". A lucázó fiúgyerekeket ritkán utasították el, mert a hiedelem szerint, ha ezen a napon fiúgyerek érkezik elsőnek a házhoz, „szerencse lett a tyúkok körül", ha azonban nő jött volna, úgy vélték, a tyúkok „nem hevernek meg", nem is tojnak eleget majd, sőt a tányérok is törnének egész esztendőben (Tátrai 1990:224-25). A Magyar Népzene Tára Jeles napok című kötetében 19 lucázás közül a múlt századi zalai változat szereplői 10-14 éves fiúgyerekek voltak, a 30-as években Baranya megyéből iskolás fiúkat emlegetnek, az 50-es években Sopron megyében már csak 7-8 éves kisfiúkra történik hivatkozás (MNT II. 1953:329-347. sz.). 550