T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ratkó Lujza: A táncba nevelődés a nyírségi gyermek életében

„Mán mikor én ilyen flu vótam, vót olyan szeretőm, hogy én azt kinéztem magamnak, az meg engemet nézett ki! ... Vőtak ezek a suhanc jányok, 12-14 évesek, osztán mentünk mink is, fiuk, megfogni a kézit, oszt mindig annak szerettük megfogni a kézit, akit úgy kedveltünk! A pulyák

19 is olyanok vótunk! Mentünk körbe oszt danoltunk, hogy 'Mély a Tiszának a széle...' oszt amék jány benne fordult a körben, az amék fiúval akart táncolni, azt elvitte. Az elibe állott meg, aki neki pászolt, aki neki a legkedvesebb a körbe! Hát mindegyiknek vót ott valaki, mán mikor gyerekek vótunk is! 'Eriggy mán, mán szerető kell, te szeretős mártás!?' így csúfolták a jányt, ha mán neki udvarlója vót! Na hát a flU az még CSak megjárt...!" (Geszteréd, Keserű János) A táncszerü, mozgásos játékok, énekes-táncos körjátékok jó alapot nyújtottak mindkét nemnek a legegyszerűbb táncos alaplépések és párviszonyok (például páros forgók, összefogódzási módok) elsajátítására és gyakorlására. A kocsikázással a páros forgás egyensúlyviszonyait, egymás súlyának érzékelését és ellentartását tanulták meg a gyerekek, elsősorban a lányok. A játék révén észrevétlenül fejlődött - tánchoz is nélkülözhetetlen - egyensúlyérzékük és forgáskészségük. Még a gyermekkorból kinőve, fiatal korukban is szívesen kocsikáztak a fiúk-lányok együtt. s s s 1 s f m d s s 1 s f m d Kocsi, ko esi, ko mám asszony, szél fúj ja pánt li kaját, J>J> J> J> 1 J> J> J> J>! J J 1 J ! 11 S S S 1 s f m r m r d Kapdmegkiáány a ra há ját, kapdzok- nya! 20 (Geszteréd, Molnár Mikiósné) „Kezet fogtak keresztbe, oszt a két lába majnem egymást érte, úgy fordultak, kocsikáztak. Kettő kocsikázott, egy meg 19 Gyerekek 20 A játékkal kapcsolatban vő. MNT L, LB.4.h. (Páros forgó): Danes, 1982, 30-32. 500