T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ratkó Lujza: A táncba nevelődés a nyírségi gyermek életében

kifordulást. Ezek az énekes-táncos kör- és egyéb játékok azonban nehézségi fokukat, dallam- és táncanyagukat tekintve sokkal inkább az iskoláskorú gyermekek, és nem a kisebbek mozgáskészségének, ügyességének feleltek meg. 2. Iskoláskor Ami a tánccal való ismerkedést illeti, az iskoláskor mindenképpen lényeges, ha nem is gyökeres változást hozott a gyermek életében. Nem beszélhetünk gyökeres, azaz átmenet nélküli változásról, mivel - mint láttuk - a kicsi gyermek életének már születésétől kezdve természetes része volt a ritmus, a ritmikus mozgás és a tánc. Ugyanakkor mégis lényeges változást jelentett az iskola, mert a gyerek korábbi környezeténél nagyobb közösségbe kerülvén nagyon sok új táncos játékot, egyre több tánclépést tanult, s ily módon jelentősen megnőtt egyrészt a táncszerű mozgások, tánclépések tanulásának, gyakorlásának tere, másrészt jelentősen nőtt a kömyezet elvárása és így késztetése is vele szemben, hogy valóban megtanuljon táncolni. A szűk családi környezet mellett ugyanis most már a jóval szélesebb iskolai gyermektársadalom elvárásai, és a megszaporodó táncalkalmak is ösztönözték a tánctanulásra. a) Táncos játékok Kisiskolás korban a fiúk-lányok nemüknek, alkati különbségeiknek megfelelően külön játszottak. Bár az általában jobb mozgású, jobb ritmusérzékű és énekhangú lányok játszották inkább szivesebben a táncos játékokat, a nagyok példáját követve a fiúk is beálltak sokszor játszani. Főként a párválasztó játékokat kedvelték, ugyanis már ebben az életkorban előfordult a szeretőtartás, még ha csúfolás is járt érte. Az egymással jóban levő kisfiú és kislány mindig együtt játszott, a körjátékokban egymás mellé álltak, egymás kezet fogták. 499