T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Örsi Julianna: Korcsoportok Karcag társadalmában

alkotják. A nemek szerinti csoportosulást a két legnagyobb és legrégibb iskolában az oktatás rendszere határozta meg. A Fiúés Leányiskolában koedukált osztályok először 1966-ban végeztek. E központi iskolák mellett a város különböző pontjain voltak kisebb iskolák (Ködmön iskola, Pócs iskola. Újházi iskola). Külön iskolájuk volt az izraelitáknak és a katolikusoknak is. A határban az 1930-as években sorra épültek a tanyasi iskolák (Sebesér, Botonás, Karcagpuszta, Vajas, Szénás, Külső Keresztút, Cserhát, Sándorok). Az így kiépült iskolahálózat a XX. századra lehetővé tette, hogy egy-egy iskolába egy városrész gyerekei járjanak, amiből következik, hogy az iskolai játszóközösségek jellemzője lett, hogy egy városrész diákjai aikotjják. Külön játszóközösségek jöttek létree a tanyákon. Ezek jellemzői, hogy csak néhány szomszédos tanya gyermekeiből álltak. Különböző neműek és korúak is együtt játszottak. A játékra alkalmuk is kevesebb voit. A jószágőrzés mellett és tanyázáskor adódott alkalom a szomszédgyerekekkel való közös játékra. Néhány ünnepkor akciókőzösséget hoztak létre a karcagi gyerekek. így karácsony este 9 óráig (karácsony vigiliáján) a református gyerekek kántálni jártak. Külön jártak kántálni a fiúk, és külön a lányok. Hat-tíz éves „iskolás cimborák" fogtak össze. Csak a saját várorészükön jártak köszönteni. Elsősorban ismerősök házaiba kopogtak be. A 60-70 évvel ezelőtt gyakorolt szokásból már csak az alábbi kántáló szöveg variánsok maradtak meg: "Sok karácsony írjetek, Sok kalácsot süssetek, Hogy nekem is adjatok. Ha nem adtok kalácsot Igjen meg a házatok! "Eljöttünk szent karácsony ünnepet köszönteni, A kemencéből a kalácsot kiszedni. Kalács ide, fonatos, Béles ide, búbos. 483