T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Knézy Judit: Paraszt-, pásztor-, cselédgyermekek munkára való nevelése

talma rögződött a gyermek tudatában. Pl. melyik munkának mi volt a rangja a közösség szemében. A nagy testi erőfeszítést kívánó munkákat teljesítő férfiaknak becsülete volt: a jó kaszásoknak, kazalrakóknak, favágóknak; lányoknál a leggyorsabb kapásnak, az első kaszás marokszedőjének, szüretelőnek, legügyesebb fejőnek. A fiúgyerekek többnyire első kaszások, a lányok első kapások vagy marokszedők szerettek volna lenni a parasztcsaládokban. A pásztorgyerekek inkább legügyesebb csikósok, gulyások, kanászok, birkapásztorok szerettek volna lenni, de nemcsak az őrzésben, terelésben, de az állatgyógyításban is megfelelni. Az uradalmi cselédek gyermekei saját környezetükben a reálisan elérhető legmagasabb beosztást kívánták volna elérni, kocsis gyereke parádéskocsis, béresé első béres, csírásé csírásgazda stb. szeretett volna lenni. A cselédgyermekek munkába fogása sok tekintetben hasonlított a nagyon szegény napszámos családokéhoz. A következőkben összefoglalom, hogy a Baranya megyei Tárcsa és Keresztes pusztákon (Eszterházy herceg birtoka) hogyan történt ez a két világháború között.

27 A cselédközösség még a parasztinál is zártabb, összezártabb egység volt, hiszen annyira egymás közelségében éltek (2. ábra), hogy szinte mindent tudtak, láttak egymással kapcsolatban. A felnőttek más gyermekét is úgy kezelték, mint a sajátjukét, oktatták, parancsolgattak neki, megfenyítették.

28 A cselédgyermek tehát mindenkinek ki volt szolgáltatva, de mindenkihez tartozott is. A szegényparasztok gyermekeinek helyzeténél annyiból voltak mások, hogy míg azokat arra nevelték, szoktatták, hogy kicsinyke földjük művelése mellett mindenféle alkalmi munkát elvállaljanak, mindenfélét megtanuljanak, de szabad munkavállalók maradjanak. A cselédgyermeknek más volt a jövője: ők ahogy növekedtek, alkalmi mun27 Saját gyűjtések 1962-64. a Baranya megyei Tárcsa és Keresztes pusztákon (Eszterházy hg. uradalma, Szentlőrinc). L. még Szelei Balázsné 1978. 56-70. 28 Andrásfalvy Bertalan 1958. 89-94. A tánctanulás-tanítás kapcsán írt erről. 454