T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Knézy Judit: Paraszt-, pásztor-, cselédgyermekek munkára való nevelése
kavállalóból félévre, majd teljes évre lekötött alkalmazottakká váltak, s ezt tartották természetesnek. A legtöbb uradalom szeretett sokgyermekes családokat alkalmazni, hogy biztosítva legyen a sok munkáskéz, így volt ez az említett két pusztán is. Mivel a család rá volt szorulva még a gyermekek keresetére is, különösen ahol sokan voltak, arra törekedtek, hogy mielőbb munkára szegődtessék, eleinte könnyebb, majd nehezebb napszámba. Az ő munkájukban is különvált az otthoni és a másutt végzendő feladat. A kisebbeknél még apróbbakra való vigyázás, háztartási munka volt a kezdet, nagyobbacskáknál baromfi, konvenciós jószág ellátása, a konvenciós földek művelése (kapálás, betakarítás). A kisiskolások a következő munkákra szegődtek el: gyomlálás, csapdaállítás egereknek, kányariasztás, répabogárszedés. 9-10 évesek már évente 3-8 hónapot is dolgoztak: cukorrépa körülárkolása, letetejezése, egy élése, kukoricakapálás. 12-13 éves fiúk már bojtárnak szegődhettek el gulyás, kanász mellé tavasztól őszig. Pásztor fia később is megmaradt pásztornak, béres gyereke kisbéres, ostoros gyerek, félkonvenciós lett. 14-16 éves erős fiúk, lányok vízhordónak aratáshoz, később kéve-, trágyahordásra, szalmakazalnál rakodáshoz, adogatáshoz, cséplésnél zsákoláshoz, magtárba gabonalapátoláshoz szegődtek. Ha elég erős napszámot kaphatott egy ilyen fiú, kifizetődőbb volt az uradalomnak, ha fél konvenciósnak vette át. Ha végülis éves konvenciós lett, már ebből a körből nehezen léphetett ki a XX. század első felében, cseléd maradt többnyire élete végéig. 29 Irodalom Andrásfalvy Bertalan 1958 Uradalmi cselédek és pásztorok tánchagyományai Tolna és Somogy megyében. Tánctudományi tanulmányok. 89-94. 29 Illyés Gyula könyve már ezt a kényszerhelyzetet sugallta, ezt igazolták a későbbi kutatások. 455