T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Györgyi Erzsébet: Gyermekélet Európában

vésse változik, a felkészítés tökéletes lehet. Minél erőteljesebb a gazdasági, társadalmi változás tempója, annál jobban nő a különbség a szülői, nevelő, szocializáló törekvés eredménye és az időközben átalakult élet megszabta követelmények között, így azután - bármiképp definiáljuk azt a kultúrát, amely a gyermekek életét jellemzi, körülveszi - abban mind több egy­másnak ellentmondó tendencia fedezhető fel. így válik a fel­nőttek nevelői törekvése, gyermekeknek nyújtott kultúrája - a tényleges tévedéseken túl - anakronisztikussá, nemkívánatossá. Mindez azonban nem igazolja biztosan a gyermekek saját vá­lasztásait, hiszen azok beigazolódása csak a felnőtt korban kö­vetkezhet be. Az egyes generációk kultúrája közötti különbség egyre nagyobb lesz, ami a generációk között hoz létre szaka­dékokat, vagy legalábbis nagy távolságokat. A korunkra jellem­ző gyors társadalmi változások pedig drámai méretűvé növelhe­tik a különbségeket, amelyekből - a napjainkban jól ismert ­ellentétek adódnak. Magyarországon ma sokféle gond van a gyerekekkel: a leg­fontosabb talán az, hogy még ma sem született megállapodás a társadalom és állam arról szóló vitájában: ki tartsa el a gyer­meket, így nálunk, mint a versben is, előbbre kerül az „Éhe kenyérnek", mint az ,,éhe a szónak, éhe a szépnek...", de mindháromról szó van, és az elsőnek égető szükséglete nem hallgattathatja el az utóbbi kettőért kiáltó szót. A gyerekekkel sok a gond a kongresszus idején, és azóta is a Szövetségi Köztársaságban, a gazdaságilag fejlett Európá­ban, és a gyermekkor e nyugati típusú nehézségei azóta hoz­zánk is eljutottak. A gyermekszám folyamatos csökkenése, az élvezeti és kábítószerek gyermekkori használata, a gyermekek­kel való visszaélés - meg nem fordítható folyamatnak látsza­nak egyelőre. Mintha a szülők, szülőképes korban levő lakos­ság érdekeltsége csökkent volna az utódállításban. A feivetődő kérdések és válaszok együttesen sugallják, hogy a gyermekkultúra - jelenkori és múltbeli, különböző társadal­maknál, különböző helyeken végzett - vizsgálata nem csak a gyermekek, de a társadalom egészének életét, döntéseit segíti. Kirajzolódnak az ismert és ismeretlen területek, kiáltóan me­44

Next

/
Thumbnails
Contents