T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Molnár István: Játszóhelyek és -alkalmak falun és tanyán fél évszázaddal ezelőtt

megszűntek. Az aratás után közvetlenül következő tarlóhántás felszámolta a tarlót. idényjellegű játszóhelyek voltak még régen a téli időszakban a bandázásra alkalmas téresebb istállók, pajták. Bandázni csak a legények mentek, általában 14-15 éves koruktól a bevonulásig, illetve katonaság után nősülésig. Végzés, sötétedés után falun és tanyán majdnem minden este összejöttek 5-15-en és éjfélig iszogattak, virtuskodtak, fogadjunk(oztak), mókáztak, nótáztak! Egy jászszentandrási csoporttal bandázast mutattunk be 1953-ban Budapesten. Felléptek azon a szakmai bemutatón rajtunk kívül Panyola és Pitvaros népi együttesei is. Nagy örömet jelentett számunkra, hogy Kodály Zoltán tanár úr a mi anyagunkat tartotta a legjobbnak. Műsorunk címe a Bandázás és péndzsom volt. Alkalmi játszóhelyek voltak s maradtak még a kiránduláshoz, táborozáshoz (cserkész-, úttörő-, olvasó- stb.) kapcsolódó játéklehetőségek. Ezek után nézzük meg, hogy milyen alkalmak kínáltak lehetőséget a játszásra! 1. Nyáron, de kiváltképp nagy dologidőben - aratás, hordás, cséplés, kapálás idején - a felnőttek szinte minden ebéd után lepihentek egy-két órányi időre. „Delejjünk ètykicsit!" mondták, és csak úgy ruhástól ledőltek, lehúzódtak valamilyen hűvös helyre: faárnyékba, a ház vagy a szalmakazal tövébe, a szobába, kamrába, pajtába, hambárba, istállóba stb. Nem úgy a gyermekek. Ők ezalatt hancúroztak, játszottak. Arra azonban nagyon vigyáztak, hogy ne zavarják a felnőtteket a pihenésükben, mert ha azt tették, kikapás lett a vége. Vasárnap, amikor kötelező volt a munkát szüneteltetni, délelőtt templom, délután játék. Hol az egyik, hol a másik udvaron, tanyában. Különösen kedvelt volt a füves udvar, a minél tágasabb tér. Természetesen vasárnap is csak kéredzkedéssel lehetett elmenni otthonról játszani. 2. Késő ősszel, télen, korán tavasszal szinte csak a lakóház és az istálló falain belül lehetett játszani. Főleg esténként, amikor a szomszédok felkeresték egymást. Hol az egyik, hol a másik családnál töltötték az estét. Olyankor kártyáztak, malmoztak, külön a felnőttek és külön csapatban a gyermekek. És 339