T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Molnár István: Játszóhelyek és -alkalmak falun és tanyán fél évszázaddal ezelőtt

közben törték a pirított tökmagot, napraforgót (tányérvirágmagot). Napközben csak vasárnaponként látogatták egymást a családok. Ebéd után a végzés kezdéséig. 3. Szeptembertől június közepéig jó világ köszöntött a gyermekekre, különösen azokra, akik jól tanultak és nem volt teher számukra az iskolába járás. Mert - bár nyolc órakor kezdődött a tanítás - ősszel, tavasszal már hét órakor ott voltunk az iskolában és játszottunk. Úgyszintén az óraközi szünetekben. Mert nem pontosan 45 percig tartott az óra, hanem tovább és így a tízpercet is megtoldottuk. Az ebédszünet ideje alatt sem mindig ettünk, hanem játszottunk az étkezés befejezése után. (Akik közelebb laktak az iskolához, azok hazamentek, de a távol lakók - mint pl. én is; 2,5 km-ről jártam iskolába és gyalog - tarisznyából étkeztünk. Főtt ételt akkor ettünk, amikor késő délután hazaérkeztünk.) Játszottunk egy keveset még a tornaórákon. Nagyon szerettük a labdajátékokat, föleg a lövőset. Kedveltük továbbá nagyon a fogócskát, az adj király katonát, a csavaru farkam, a bakugrást, a seggreverőcskét, a huszárosat. A leányok énekes gyermekjátékokat játszottak nap mint nap. És labdáztak ők is. Háromféle labdánk volt: telegumi, tenisz, gumi. A futballt nem ismertük. Sem mint játékot, sem mint labdát. 4. Némi túlzással úgy fogalmazhatnék, hogy az erdő, rét, búzatarló nyaranta a gyermekek alkalmi munkahelye volt. Azokon őrizték szüieik, gazdáik (akik megfogadták őket nyárára pásztornak) állatait. S mindig akadtak ketten-hárman a szomszéd földeken őrizők, akik együtt játszottak. Volt eset, hogy addig az állatok tilosba mentek... A fiúk között naponta ismétlődtek a virtuskodó, erőpróbás és sportjátékok. PL: ülő helyzetből bothúzás, gólyázás, csülközés, bigézés, tekézés, métázás síb. A játszóhelyek és alkalmak közül ez az alkalmi munkahelynek nevezhető forma napjainkban már alig-a'ig érzékelhető, míg a többiek lényegében megvannak ma is - a bandázás kivételével. Mindezek kapcsán érdemes és tanulságos néhány mondatban arról is szólni, hogy mi volt régebben a gyermekek játszás340