T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Molnár István: Játszóhelyek és -alkalmak falun és tanyán fél évszázaddal ezelőtt

az istálló, abban a vacok (fekvőhely), szénatartó, jászol, az istálló közepén levő üres hely, továbbá a padlás, fészer, a szérű (udvar), amit portának is neveztek. Amint nőttek a gyermekek, úgy fedezték fel a szélesebb utcákat, dűlőutakat, az üres házhelyeket, a közeli dombokat, esetleg hidakat, a faluvégi „güdrökőt". Ezek az elég nagykiterjedésű, többségükben vízzel telt mélyedések úgy keletkeztek, hogy a házak építéséhez szükséges vályogmennyiséghez onnan ásták, termelték ki a földet. Vidáman lehetett azokban pocskolni, pancsolni, sőt úszni tanulni is! Amelyik falunak folyója volt, van, esetleg közeli erdeje, ott még sokkal jobbak a helyi feltételek. Kiváló játszóhelyek voltak, s azok ma is a vásárterek, majd újabban a sportpályák. 2. Másodiknak említem az óvodát és az iskolát, ahol részben spontán, részben pedig pedagógusi tudatos irányítással szerveződtek és szerveződnek ma is - fóleg testnevelési, kisebb mértékben énekórákon vagy sportkörökben, szakkörökben - a különféle játékok. E helyeknek ma meghatározó szerepe van a gyermekjátékok megmaradásában, illetve újbóli honosításában. Még akkor is, ha az iskolában a versenysport, a teljesítményszemlélet és elvárás a keretidő nagyrészét leköti, elvonja a játéktól s a játéktanítástól. Ám a folyamatosan épülő, sokasodó tornatermek egyre jobb feltételeket biztosítanak - akár télen is - nemcsak a testnevelési órák hatékony tartásához, hanem a játékok szervezéséhez is. 3. A játszóhelyek harmadik nagyobb csoportjába sorolom az idény- és alkalmi jellegű helyeket. Ilyen volt régen a szinte minden település határrészeiben fellelhető vízállásos lapos hely, ősgyepként, vagy aratás után a legeltetéshez, pásztorkodáshoz alkalmas búzatarló. A gyermekek ezen legeltették, kalásszal etették, összefoglaló névvel: őrizték a szarvasmarhákat, disznókat, libákat stb. A marhászok, kondások, libapásztorok ha csak tehették: játszottak. S a játszást gyakran folytatták behajtás után is, ha nem ment még le a nap, vagy éppen nem akadt valamilyen egyéb munka. 1959-től a kisparaszti gazdálkodást a nagyüzemi-termelőszövetkezeti forma váltotta fel, s ennek következtében az imént ismertetett játszóhelyek teljesen 338