T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

István Lajos: Hagyományos népi gyermekcsemegék Korondon

vágásnál ott settenkedni. A disznó megperzselése után fület, orrot, farkat enni, amiből az ott dolgozó felnőttek szívesen adnak a gyermekeknek. Év közben a szalonnabőrt is a legtöbb gyermek, szívesen rágcsálja. A felnőttek közül is sokan szeretik. VIII. Természet adta csemegék 57. Jégcsap: Régebb is szokásban volt a gyermekeknél, még ma is áll, nagyon sok gyermeknél, hogy egy-egy szép jégcsapot - téli időben - szopogatnak. Az ilyent, ha a felnőttek meglátják, mindig azzal korholják a gyermekeket, hogy a torkuk fájni kezd. 58. Hó: Régebb és most is télen a szánkózó gyermekek játék közben, a szép tiszta fehér havat falogatták, és falogatják be. Az ilyennek a felnőttek nem örvendenek. 59. Sósvíz: A korondi határon körülbelül egy négyzetkilométer területen előfordul, az aragonit kőbányák közelében, több édes és sósvíz-forrás és két borvízforrás. Nyáron ezt a területet járó gyermekek a sósvízforrásokba és tavakba az ujjaikat szokták belemártogatni és szopogatni róluk a sósvizet. Ezen szokást a gyermekek emberemlékezet óta gyakorolják. IX. Boltból vásárolt csemegék 60. Csavaros cukor: Régebb az üzletekben mindig árulták a csavaros cukrot. Egy bizonyos ideig nem volt kapható. Nemrég újra megjelent a cukrászdában a gyermekek örömére. 61. Medveszarcukor: Hosszú, ujjnyi széles barna csíkban árulták, édeskesernyés íze volt, a gyermekek nagyon szerették. 62. Szentjánoskenyér: Az akáchüvelyhez hasonló, kemény fűszeres ízű gyermekcsemege volt. A második világháború után nem árultak az üzletekben. Mindenik gyerek nagyon szerette. 331