T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

István Lajos: Hagyományos népi gyermekcsemegék Korondon

tették, hogy kásásodjon. Ahogy kásásodott, úgy fogyasztották, nem csak a gyermekeknek, hanem még a felnőtteknek is csemegeként ízlett. 40. Aszaltvackor: Akinek sikerült, hogy ősszel több vackort tudott gyűjteni, az aszalt is meg belőle. Az aszalt vackort télen, fökép nagyböjt idején levesnek is főzték. A gyermekek kedvenc csemegéje volt. A népgyógyászatban hasmenés ellen használták. Ha valakinek hasmenése van, még ma is járja ez a mondás: „fózz vackort, s ha fosol, edd meg." 41. Csügör: A kásás vackort összetörték, belerakták egy cseberbe, vizet töltöttek reá, amikor a víz a vackoron habosodni kezdett és csípősödni, tehát erjedésnek indult, üdítő italként fogyasztották. Kedvenc itala volt felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Ma már csak az öregebb rendű emberek emlékeznek a csügör készítésre és annak használatára. A csügör név a mai gyermekek előtt ismeretlen. 42. Vadalma: Vadalma, Malus silvestris, 43 a. Kisebb fa vagy cserje. Gömbölyded, húsos termése savanyú, fanyar ízű. terméséből ecetet készítnek. Régebb nagyon sok helyen, akiknél kevés gyümölcs termett, vagy egyáltalán nem is termett, vagy egyáltalán nem is termett, télire a vadalmát eltették sarjúba a gyermekek részére. A sarjút majdnem mindenkinél a csűr elején lévő elöljárón tárolták, és a vadalmát is ide tették. Itt télen megfagyott, így előszedték és fagyosan jó ízűen fogyasztották a gyermekek, sokszor maguk a felnőttek is. A vadalmaecetet még napjainkban is - igaz már ritkábban - használják a népi ember- és állatgyógyászatban. A vadalmát a határon lévő fákról gyűjtötték, melyeknek nagy része már kiveszett. 43. Mogyoró: Mogyoró, Corylus arellana. Cserje vagy kisebb fa. Erdőszéleken, cserjésekben gyakori, lomberdőkben fordul elő. ízletes terméséért augusztus hónap második felében, a 326