T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Szabó István: A gyermekek úszni tanítása a Tisza menti falvakban

Gyermekvilág a régi magyar falun - Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei - SO. Sorozatszerkesztő: Szabó László-Tálas László - Szerkesztő: T. Bereczki Ibolya Szabó István A gyermek úszni tanítása a Tisza menti falvakban „A legjobb úszó volt a környéken! Úszóbajnok volt! Biztos lehúzta az örvény" - halljuk egy-egy, sajnos évente ismétlődő halálos kimenetelű fürdőzés után. Pedig a magyarázata egy ilyen tragédiának jóval egyszerűbb. Lehet ugyan, hogy az illető elsajátította, sőt ügyesen gyakorolta is az úszótempókat, jelentős távolságokat is megtehetett: átúszta a folyót, tavat, úszónak, különösen úszóbajnoknak nevezni csak - az úszás mesterségével - ismeretlenek nevezhették. Valójában ugyanis az az ember, aki külső fizikai, leküzdhetetlen erőszak nélkül, vagy valamilyen szervezetében rejtező, s az idegen közeg, a víz kiváltotta sokk hatására előtérbe kerülő szervi bajtól eltekintve vízbe fullad - mégha több tízméternyit is képes leúszni -, valójában nem tud úszni. A gyermek születése után abban a természetes közegben, amiben majd az életét leéli, csak jelentős idő eltelte után kezd otthonosan mozogni, esztendős kora táján tanul meg járni, s még mennyi mindennel kell - nap mint nap gyakorolva egyegy mozdulatot - megismerkedni, hogy megtalálja, jól érezze magát a világban. S mennyire másképp van ez, ha egy új, ismeretlen közegbe kerül! Mondják, a gyermek alkalmazkodó képessége határtalan, 305