T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Szabó László: A gyermek és a természeti környezet

Gyermekvilág a régi magyar falun - Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei - 50. Sorozatszerkesztő: Szabó László-Tálas László - Szerkesztő: T. Bereczki Ibolya Szabó László A gyermek és a természeti környezet 1. A népi tudás halmazszerűségének természetéről több tanulmányban, előadásban szóltam. Mondandóm lényege az, hogy a népi ismeretek és a tudomány élesen elválnak egymástól. A tudomány az oksági összefüggéseket, törvényszerűségeit kutatja, s ezek segítségével halad mind mélyebb és mélyebb ismeretek felé, újabb és újabb törvényszerűségeket feltárva. A népi tudás ezzel szemben halmazszerű, nem kapcsolja össze a megismert jelenségeket, nem az ok-okozati viszony talaján áll, nem fogalmaz meg törvényszerűségeket, s alapja a közvetlen tapasztalat. Azaz minden egyénnek, közösségi tagnak különkülön kell megtapasztalnia, hogy hogyan süt egy jó kemence, miként érdemes utat lerövidítenie, mi módon lehet sorozatban gyártani ugyanolyan méretű fazekat, kötni ugyanakkora kévét vagy betetejezni egy kazlat vagy házat. Az idősebbek tudása természetesen átadható, de sohasem elveket, hanem eljárásokat, magát a gyakorlatot hagyományozzák, amelyben nem fűződnek fel egy szálra az azonos elvű eljárások. Nem az emelő elvét, hanem az egyes terhek emelésének módját, a teherhordó eszközöket örökítik át, s így nem derül fény arra, hogy pl. a mérleg, a rúddal arrébb helyezett hatalmas súly, az ékkel hasított fa vagy azzal alápóckolt teher megtartása között összefüggés lehet. A tudományos gondolkodásnak és az empírián 283