T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Szabó László: A gyermek és a természeti környezet
alapuló népi tudásnak ez alapvető különbsége, s következésképp egészen más a tudás birtokba vevésének módja is. 1 Legutóbb a Duna menti Bölcskén lehettem együtt napokon át egy olyan hetedik osztályos gyermekkel, aki minden motorhoz, géphez, elektromos készülék szereléséhez mestereket megszégyenítő módon értett, s közben nemcsak gyalázatosan rossz tanuló volt, s fizikából is semmit értő, hanem olyan, akinek a legalapvetőbb elvi ismeretei is hiányoztak a gépekről vagy az elektromosságról. Hihetőleg tovább tanulva sem fogja jobban művelni leendő villanyszerelő szakmáját, mert gondolkodása alapvetően különbözik azokétól, akik tisztában vannak magukkal az elvekkel. így használja, sőt javítja is a parasztember a legtöbb gépet, s valljuk be, hogy ugyanígy vezetjük magunk is a köznapi gyakorlatban a kocsit, használjuk a háztartási gépeket. A halmazszerű tudás egyben azt is jelenti, hogy mindent a gyakorlattal ismerhetünk meg igazán, s vehetünk birtokba. Ez pedig igen hosszú, fáradságos munka, egy egész életet igényel. Nem véletlen, hogy a régi társadalmákban az öregeknek, a legtöbbet tapasztaltaknak volt a legnagyobb tudása, amelyet a közösség meg is becsült. A néprajz ezt az elsajátítási folyamatot szemléletes magyarsággal belenevelődésnek nevezi. Az ember belenevelődik a munkába, a szokásokba, az erkölcsi rendbe, azaz maga az egyén kívánatosnak és elengedhetetlennek tartja az ismeretek elsajátításának folyamatát, de a közösség is így fogja fel. Az utóbbi nem nevel, hanem belenevei az ismeretekbe. Ez a folyamat pedig, mint nyelvileg is megfogalmazódik befejezetlen és végtelen, a megtapasztalásnak csak a halál vet véget. Az elmondottakból következik, hogy az ismeretszerzést már a legkisebb gyermekkorban el kell kezdeni, s a folyamat az élet megszűntével ér csak véget. Kresz Mária klasszikussá vált tanulmányában a nyárszói gyermek hagyományokba való „belenevelődéséről" ír, s mindjárt az elején leszögezi: „Nyárszón nem alakult ki olyan céltudatos, elvekkel körülírható, egységes nevelési rendszer, amelynek módszerei és fogásai nemzedékről 1 Vö: Vajkai A., Î948. - Szabó L., 1989. - Uő: 1990. 284
