T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Selmeczi Kovács Attila: Az őrzőgyerek

„helyszerző", aki szolgálók, béresek szegődtetésével foglalkozott, kérésre őrzőgyereket is szerzett.

7 A gazda még az év elején megállapodott valamelyik szegényebb családdal, ahol 9-14 év közötti fiúgyermek volt, hogy abban az esztendőben hozzá szegődtetik el az állatok őrzésére. A megállapodás mindig szóban történt, de az mindkét felet kötelezte. A feltételeket is meghatározták. A tavasztól késő őszig tartó legeltetésért a kisebb gyerek teljes ellátást, valamint egy teljes öltözet ruhát és lábbelit kapott. A nagyobbakat inkább pénzben fizették az élelmezésen túl. Az állatok egyéni legeltetése főképpen a nyári időszakra, az iskolai szünet idejére esett, különösen ott, ahol a családbeli gyerek látta el ezt a feladatot. Ezzel szemben az elszegődött őrzőgyereknek már Szent György-naptól (április 24-től) minden nap ki kellett hajtania az állatokat egészen október végéig, Simon Júdás napjáig (október 28-ig). Több helyütt Imre herceg napjáig (november 5-ig) tartott a kényszerű szolgálat, illetve addig, amíg a hó leesett, vagy a dér ellepte a határt. így több hónapon keresztül a gyermekpásztor az iskola mellett végezte kenyérkereső munkáját: Iskolaidőben a legeltetés reggel és késő délután volt, míg a nyári szünetben hosszabb ideig tartózkodtak kint az állatokkal. Az őrzőgyerek már reggel öt órakor kihajtotta a marhákat, reggelijét - egy szelet kenyeret túróval vagy szalonnával - a gazdaasszony a markába nyomta, amit a legelőn költött el. Majd kilenc órára hazahajtott. Bekötötte az istállóba az állatokat, utána szaladt az iskolába. Noha a tanítás nyolc órakor kezdődött, sőt előtte már fél nyolcra „menni köllött könyörgésre a templomba", a tanító hallgatólagosan beleegyezett a későbbi érkezésbe. Amint Monoszlón mondták, „a tanítóval meg vót beszélve, hogy később mehet az őrzőgyerek".

8 Amikor délben befejeződött a délelőtti tanítás, a gazda házához ment ebédelni, majd egy órára igyekezett vissza az iskolába. A délutáni tanítás ugyan négy óráig tartott, de az őrzőgyerekeket a tanító legalább fél órával előbb elengedte. Fél négy felé „a tanító má monta: - akinek köll, elmehet -, előbb me7 Gelencsér József: i. m. 51. 8 Tóth Lajos (1901) közlése. 277