T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Selmeczi Kovács Attila: Az őrzőgyerek

hettek el az őrzők, mint a többiek".

9 Már négy órakor ismét kint voltak az állatokkal a legelőn, egészen napnyugtáig, alkonyatig. Az őrzőgyereknek sem ünnepnapja, sem vasárnapja nem volt, mert akkor is ki kellett hajtania. Sőt ilyenkor még több dolga akadt, mert vasárnap az igás ökröket is hozzá kellett vennie a gondjára bízott állatokhoz. Egyedül a búcsú napja jelentett kivételt. Bár akkor is kihajtott reggel, de már nyolc órára hazahajthatott, kapott néhány fillért a gazdától, és eltölthette napját a búcsú forgatagában. Délután négykor azonban ismét legeltetnie kellett.

10 Az elszegődött gyermek általában a gazda házánál lakott, ott kapott ellátást. így a ház körüli munkákban is hasznát látták, többnyire a gazdaasszony vette igénybe segítségét paprika locsolásához, szénaforgatáshoz, favágáshoz, vízhordáshoz és egyéb háztartási munkákhoz. Az őrzőgyerek a tankönyvet és az elemózsiát vászonból, előruhából varrott kis tarisznyában hordta, ami mindig a nyakában lógott. Noha legeltetés közben is tanulhatott, erre mégis ritkán került sor. Különösen ősszel, amikor az állatokat már nem a gazda saját erdei legelőjére kellett kihajtani, hanem rámehettek a közös kaszálóra, rétre. Ilyenkor a falkába verődött őrzőgyerekek sok csintalanságot elkövettek. Egymást csúfolták, verekedtek, vagy csoportos játékokat, hancúrozást rendeztek. Az élelmesebbek kisebb gyerekekre bízták az állataikat, és rövidebb-hosszabb ideig a maguk kedvét lelhették. Amint egyik monoszlói gazda mondta: „ősszel a réten vót az őrzés, együtt vótak a gyerekek. Az egyik ment az erdőre fát lopni, a másik a kukoricást dézsmálta meg. Ment a kukoricasütés, nagy tüzet raktunk, amikor a fa leégett, a parazsat elterítettük, zöld ággal fújtattuk. A kukoricacsövet botra szúrtuk és a parázs fölé tartottuk. Ojan szépre kipattogott a kukorica, felséges íze vót."

11 A réten játszásra is adódott alkalom, természetesen csak mértékkel, mert az állatokat nem hagyhatták sorsukra, hiszen nagy érték volt az őrzőgyerekre bízva, amiért felelősséggel tartozott, és ennek tudatában is volt. ' 9 Tóth Lajos (1901) közlése. 10 Gelencsér József: i. m. 53. Jl Hegyi Lajos (1912) közlése. 278