T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Rékai Miklós: Chaszid zsidó és magyar gyermekek kapcsolatai Kárpátalján

is szinte még gyermekek - ennek során számos alkalommal a zsidó kicsinyekkel együtt sajátították el a héber nyelv alapjait, a legfontosabb liturgikus előírásokat, a kóserságra vonatkozó szabályokat. Ez utóbbiakkal együtt a hagyományos zsidó receptura számos eleme került át nem zsidó közegbe, amint arról a régió népeinek táplálkozását bemutató szakácskönyvek is tanúskodnak (Pákozdi, 1992., Kövi, 1980.). Ellenkező irányú folyamatokat sejtet egész sor, a helyi zsidó konyhában meghonosodott étel, amelyeket szintén jórészt cselédek terjesztettek. Hogy csak egyik csoportjukra utaljak, ilyenek a disznóöléskor készített hurkafélék a kósersági szabályokhoz igazított formái: a tüdős hurka - jiddis nevén „lingen vurst" -, vagy a kóser módon előkészített, és libabélbe töltött húsból sütött kolbász. A zsidók és nem zsidók évszázados együttélésének egészen különleges dokumentumai azok a mondókák, amelyek cselédek ajkán éltek valaha, és a kenyérfélékből vett áldozati tésztadarabra mondandó áldást pótolják. Az e szövegeket kísérő magyarázatok szerint előfordult, hogy a zsidó nők egyik legfontosabb vallási kötelezettsége, az áldozati tésztadarab héber nyelvű áldás kíséretében való leszakítása, a „challa szedés", az áldást nem ismerő cselédlányra maradt, aki, hogy el ne felejtse e feladatát, anyanyelvén versbe szedte gazdája utasítását. A mondóka a konyhában ténfergő zsidó gyermekek emlékezetében is megmaradt, sőt némelyik asszony - rég feledve az eredeti héber szöveget - áldásként ma is ezt mondja. A gyermekek vallásos életének a felnőttekéhez képest kisebb szigora teszi lehetővé a nem zsidókkal való érintkezés másik típusának kialakulását, amelyben a gyermekvilág szubkultúra jellege dominál. A zsidó, és a nem zsidó életforma egyes vonásai eleve felkeltették a gyermekek kölcsönös érdeklődését, és ennek nyomán sokszor meglesték a szomszédok ünnepeit, különösnek tetsző szokásait. Ennek máig ható következménye, hogy olyan vidékeken, ahol ma már zsidók nem élnek, hagyományos kultúrájuk bizonyos elemei máig elevenen élnek a hajdani szomszédok, barátok emlékezetében (Csoma-Lőwy, 1994. 98. 107.). Talán az interetnikus érintkezések egyetlen, némiképp intézményesült formája alakult ki ennek következtében: 264