T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Rékai Miklós: Chaszid zsidó és magyar gyermekek kapcsolatai Kárpátalján

a Holocaust után már nem regenerálódott, csak napjaink politikai fejleményei nyomán történnek helyreállítására kísérletek. A mai munkácsi közösség két, bizonyos fokig elkülönülő csoportból áll. Egyrészt az évszázadok óta itt élő, zömében magyar ajkú zsidóságból, másrészt Kárpátalja Szovjetunióhoz történt csatolását követően az ország más területeiről „bevándorolt" orosz anyanyelvű, erősen szekularizálódott tudatú zsidókból. Adataink az előbbiekre - a 60-80 évesek nemzedékének gyeimekkorára -, tehát a két világháború közötti időszakra vonatkoznak. Az interetnikus érintkezés problémái voltaképp a fenti két csoport kapcsolatainak elemzése útján is megközelíthetőek. A közösség chaszid kötődéseit a magyar ajkú zsidók képviselik. A munkácsi magyar zsidók identitása mind vallási, mind pedig etnikai szempontból igen összetett, hiszen chaszid vonásaik a zsidóság más csoportjaitól különítik el őket - ez a konfliktus ha rejtetten is, de máig megosztja ezt a hitközséget is -, magyar anyanyelvük pedig az etnikai kisebbség problémáival állítja őket szembe. A vallási és az etnikai identitás jelenségeit színezi, hogy a Holocaust előtt „zsidó utca" néven emlegetett munkácsi zsidó negyedben - túlzás lenne gettóról beszélni együttélő szomszédok származásuktól függetlenül máig számon tartják egymást. A gyermekfolklór az interetnikus érintkezés terepe, ámbár e kapcsolatok létrejöttét erősen befolyásolják a zsidó vallási jogrend bizonyos vonásai is. Erre utal például a „sabbat goj" intézménye. Ezzel a névvel olyan nem zsidó szomszédokat, barátokat - adott esetben azok gyermekeit r illettek, akik az ünnepi tűzgyújtás tilalma (2Móz. 35,3) miatt tétlenségre kárhoztatott zsidó háziasszonyok konyhájában segédkeztek némi fizetségért, vagy egy-egy tál jó ételért. Hasonlóképpen ők vállalták Pészach ünnepét megelőzően a kovászos ételek szimbolikus adásvételében {Ganzfried, 1988. 2. 648-659.) való részvételt is. Ez utóbbi feladatot azonban már csak felnőttek vállalhatták. A gyermekek szerepe a zsidó tradícióban frappánsan közelíthető meg a zsidó ünnepek rítusaiban játszott szerepük felől 261