T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Rékai Miklós: Chaszid zsidó és magyar gyermekek kapcsolatai Kárpátalján

vallási önigazgatás, az ország széthullását követő megsemmisülésének „köszönhető" {Dubnov, 1991. 172-173, Biale, 1992. 37-38.) A chaszidizmus olyan, mozgó kisközösségekhez kötött kultúrát teremtett, amelynek hordozói egy-egy cáddik - „csodarabbi" - köré szerveződve élik ultraortodox életformájukat. E közösségek életében egyebek között a zsidó jog aktualizálásának feladata is a cáddikokra hárul, így az egyes vitás kérdésekben hozott döntéseik hosszú ideig hivatkozási alapot jelentenek más problémák megoldásában, és éppen ez a jogforrás vezet a chaszid folklór talán legjellemzőbb műfajának, a rabbitörténetnek kialakulásához is (vö. Buber, [1943], Dobos, 1990. 31-38., Fiala, 1990. 38-43., Hankiss, 1992., Rékai, 1994. 227-231. stb.). A chaszid tanítás középpontjában az örömben való istenszolgálat áll. így a teológiai nézeteik némileg eltérnek az egyoldalú törvénytisztelet talaján álló, hagyományos, rabbinikus felfogástól. A kétféle szemlélet kölcsönös kiátkozáshoz is vezető konfliktusai Snéur Zálmán munkássága nyomán, a XIX. század elejére csitultak el {Kraus, 1991.). A vallási ismeretek, és a tanulás jelentőségének bizonyos fokig való háttérbe szorulása eredményezi a chaszid közösségek életformájában a folklórelemek erőteljes jelenlétét, olyannyira, hogy egyes felfogások szerint maga a chaszidizmus sem más, mint a kelet-európai zsidóság folklórja. A magyarországi zsidóságra foként a múlt század folyamán gyakorolt hatást a chaszidizmus, amelynek következtében lényegében a Holocaustig chaszid közösségek tömege működött a magyar nyelvterület keleti részein, de sporadikus jelenlétükkel az Alföldön is számolhatunk. A mai munkácsi zsidó hagyományos kultúra chaszid jellege lényegében a chaszid-jiddis nyelvhasználatban {Weinreich, 1973. 223-224.), a liturgia chaszid jellegében - itt elsősorban a héber nyelv szefárd dialektusának, és egy XV. századi tudós, Jichák Lurja imakönyvének használatára gondolok -, és az askenázi folklór máig tapasztalható virulenciájában határozható meg. Ugyanakkor a hajdan oly jellemző kisközösségi életforma 260