T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Székelyné Körösi Ilona: A gyermek egy székelyföldi hegyi szórványtelepülés (Székelyvarság) társadalmában

Miért nem ügyelnek már, Ignác bácsi?! - Mikor ügyelünk, akkor kettő lesz! - volt a válasz. A családban ugyanis már több ikerszülés történt.) A nevek és névdivatok elemzése külön előadás tárgyát képezhetné. Itt csak röviden utalok arra, hogy a tartósan használt és kedvelt keresztnevek mellett megfigyelhetők bizonyos divathullámok is a keresztnévadási gyakorlatban. A sok Dénes, Imre és György mellett az utóbbi évtizedekben közkedvelt lett az Attila, a Csaba, a Róbert. A Mária, Magdolna, Piroska és Anna mellett az 1920-as évektől mostanáig használatos a Zita (nyilván a nagy népszerűségnek örvendő Zita királyné tiszteletére terjedt el). A legutóbbi években feltűnt az Isaura, amely viszont az itteniek által is figyelemmel kísért tévéfilmnek tulajdonítható. Korábban egy gyermek 1, esetleg 2 keresztnevet kapott. Az utóbbi 1-2 évtized jellemzőjeként említhető, hogy - miközben a gyermekek száma csökken a családokban - egy gyermek 2-3 keresztnevet is kap. A gyermek a születésétől kezdve a helyi társadalom, a falu mindennapjainak fontos tényezője. Sőt, már születése előtt is alakítja az emberek közötti kapcsolatokat, hiszen az itteni szokás szerint a leendő keresztszülők előre elkérik a gyermeket keresztelni. „Ha látták, hogy terhes, mondták neki, add ide, majd elvisszük keresztöltetni. Aki gondolja, hogy én azzal meg szeretnék komásodni, elkéri". Nagy szégyennek számított, ha a gyermek megszületéséig nem akadt senki, aki elkérte volna, de erre csak néhány példa akadt a faluban. A gyakoribb az volt, hogy egy gyermeket többen is kértek. „40 éves koromban szültem egy legénykét, annak lett volna talán 100 is" - emlékezett vissza egyik adatközlőm. A keresztszülőt, aki a csecsemőt keresztvíz alá viszi, nagykeresztszülőnek, keresztény keresztanyámnak nevezik. Feladata, hogy legalább a gyermek lakodalmáig figyelemmel kísérje annak sorsát. A keresztszülő régebben mindig idegen volt, nem tartozott a családhoz, nem lehetett pl. testvér. (Ez csak mostanában fordul elő.) A bérmakeresztszülőt a gyermek választja azok közül, akiket kedvel, de bizonyos mértékig a szülő is befolyásolja a döntését. Van, akit tucatnyi gyermek választott bérmakeresztszülőnek. Vissza252