T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Fügedi Márta: A gyermek a matyó társadalomban

„A föld a földdel házasodik el", vagyis a házasságok anyagi érdekeltsége természetesen elsősorban a vagyonosabb rétegeknél dominált, de a szegényeknél is kitörési, felemelkedési lehetőséget jelentett egy jó házasság. A Napkelet című folyóirat 1857-ben a matyókról szóló első rövid tudósításában így fogalmazza meg a matyók házasodási törvényeit: „Nálok nem a szerelem szerzi a házasságot, hanem a szokás. Nem a házasulandó választ magának földi élete pályájához élettársat, hanem a szülők néznek ki számára olyat, akit jónak látnak." A század első felének néprajzi és szociográfiai irodalmában visszavisszatér a matyók házasodásáról az alábbi, anekdotaszerű példa: „A legény hazajön a summásságról, anyja ezzel fogadja: - Megházasodtál, fiam! Erre a válasz: - Kit vettem el, édesanyám?" A matyó gyerekek tehát egy sajátos, erősen rétegzett, ugyanakkor a helyi hagyományokat, normákat, divatokat egységesen betartani és követni igyekvő társadalomba születtek és nőttek bele. Útjukat a felnőtté válásig meghatározta ugyan családjuk gazdasági helyzete, de a summás gyerek és a földesgazda gyermeke egyaránt ugyanazokat - a szokásokban, viselkedésben, öltözködésben is kifejeződő - ideálokat igyekezett megvalósítani, természetesen különböző áron. A „Hadd korogjon, csak ragyogjon!" szólás ennek a jellegzetes életszemléletnek túlzó mértékűvé fokozását fogalmazta meg. A „matyó stílus" fenntartása és megőrzése - az alapvető életszükségletek rovására is - az áldozatok ellenére olyan más jellegű értékeket és élményeket nyújthatott a matyóknak, önértékelést, önbecsülést, öntudatot az egyénnek, amely erősítette az összetartozás tudatát és segítette megőrizni a tradíciókat. 248