T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Fügedi Márta: A gyermek a matyó társadalomban

gyermekes pár pedig éppen nem ritkaság." A sok gyermeket tehát természetesnek tartották a kövesdiek, és megadással elfogadták. „Amit ránk mért a sors, elfogadjuk, elfér a gyerek a többi között" - ez volt az általános vélemény. Ezeket az életet szervező, irányító normákat elsősorban a vagyon szülte kényszer módosíthatta. A születésszabályozás különböző módjaival, a gyermekek számának korlátozásával föleg a módosabb, birtokos paraszti rétegnél találkozunk. A gyermekek nemét illetően a „mindegyik egyformán kedves", „egy kalap alá való mind", „gyerek - gyerek - akár lány, akár fiú" és hasonló szólásokkal igyekeznek a gyermekek között különbséget nem tenni a matyók is, bizonyos értékkülönbség a fiúk javára azonban ezek ellenére is érzékelhető. Amelyik családban csupa lánygyerek született, azt mondták: „No, vége ezeknek is, a kutyára hagyja a nevét a család." Nem is kívántak egyéb átkot, mint három leánygyermeket. A lányoknak a közősség elvárásai szerinti ruházkodása és kistafírozása nehéz, sokszor szinte elviselhetetlen anyagi terhet jelentett a családnak, a kisebbek ruházására, stafírungjára már alig jutott. A sok gyermeket elsősorban a vagyonosabb rétegen belül szólták meg és nézték le: „Nem törődnek azzal, hogy szétmegy a vagyon." „Szétpocsékolják, amiért megküzdöttek." A csecsemő gondozására, ápolására nem sok idő és lehetőség volt, főleg tavasztól őszig, a gazdasági munkák idején. Tisztán tartását, etetését a család mindennapi életéhez, munkáihoz igazították, és annak rendelték alá. A kicsinek másfél éves koráig is a bölcső volt az alvóhelye, ha azonban kistestvére született, hamarabb kiszomlt onnan. A gyereknek a bölcső után állandó és önálló fekvőhelye már nem volt, a család helyzetétől, a testvérek számától függően különböző alkalmi fekhelyeken aludt, általában többedmagával. A kisgyereknek az étkezésnél sem volt állandó helye. A matyóknál szorgalmas, kitartó munkára nevelték és szoktatták a gyereket már kicsi korától. A szófogadás, a szülőkkel szembeni feltétlen engedelmesség, tisztelettudás is egyértelmű nevelési elvnek tekinthető. A máséhoz ne nyúljon a gyerek, a 244