T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyirmóti gyermek élete a XX. században
anyósuktól, rokonaiktól, illetve szakkönyvekből sajátítják el a fürdetés helyes technikáját. A generációkat vizsgálva a pólya használatának háttérbe szorulását, illetve „átalakulását" is megfigyelhetjük. A II. generációnál már megjelenik a „hosszú pólya", majd az „angol pólya". A javuló lakáskörülmények, a jobb fűtési viszonyok, valamint a pólya káros hatásának felismerése - a csecsemő mozgását korlátozza, csontozata nem megfelelően fejlődik - elősegítette az angol pólya és a rugdalózó elterjedését. A III. generációs anyák szinte már csak ezeket használják. A 20-as, 30-as években az újszülött az első héten édesanyja mellett feküdt az ágyban. Hamarosan átkerült a „bőcsőbe", egész nap ebben volt. Akinek nem bolt bölcsője, az vesszőből font kocsiban, később pedig „kőrösdi mélykocsiban" altatta gyermekét. A vesszőkocsit, a bölcsőt „ügyes kezű" szülő házilag is elkészítette. A II. generáció már nem használta a bölcsőt, kocsiban, vagy kiságyban aludt a csecsemő. A gyerekek testi épségének megóvása érdekében különböző gyermekbútorokat készítettek az apák, nagyapák. Ilyen bútor volt az „állószék". Ez egy négylábú fatákolmány, tetején kör alakú lyukkal, ebbe állították bele a gyermeket. A kisbabák háromkerekű „tulikocsikon" vagy más szóval „járószéken" tanultak meg menni. Másik módja a járni tanításnak az volt, hogy a gyermek derekára ruhát, úgynevezett „csikószíjat" kötöttek, s így vezetgették őket. Az etetéshez gyermekülőszéket használtak, amely magas lábakon állt és éppen felérte róla a gyermek az asztalt. Előfordult, hogy a gyermeket kisszékre ültetve etették, eléje kisasztalt („macskaasztalt") tettek, amit a macska is felért. Ma a faluban a gyermekbútorok széles skálájával találkozhatunk. A csecsemővel való kapcsolatteremtésben a legifjabb generációnál észrevehető, mennyire vigyáz arra, hogy tisztán, érthetően beszéljen. A selypítést, gügyögést elhagyja, nem ő próbál a gyermekhez leereszkedni, hanem a gyermeket próbálja a felnőttek világába emelni. Köszönhető ez a különböző szakköny233