T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyirmóti gyermek élete a XX. században

veknek, felvilágosító filmeknek, gyermekpszichológiai ismereteknek. Az I. generációs édesanyák altatókkal, ritmikus mondókákkal ringatták álomba gyermekeiket. A gyűjtött példákból láthatjuk, hogy az altató típusok között - melyeket Lázár Katalin csoportosított - Gyirmóton a ringatószavasak a gyakoribbak. A II. generáció repertoárja már kibővült az iskolában tanult dalokkal, mondókákkal, de ismerik az I. generáció dalkincsét is. A legfiatalabb generáció is tudja a hagyományos altatókat, de legtöbbször a nagyszülők altatják el unokáikat, így kevesebb alkalmuk van ezek gyakorlására. Az iskolai könyvekbői tanult szöveg- és dallamvariánsok kiszorítják a helyi változatokat. 1985-ös gyűjtésemből kiderült, hogy a gyermekkel való foglalkozásnak még számos más műfaja él a faluban, amelyeket a legidősebb generáció használ. Sok változatát találtam a cirógatóknak, állni-járni tanítóknak, ujjkiolvasóknak, tenyérbemutatóknak, hintáztatóknak, etető mondókáknak. Ezek közül leginkább a rövidebb lélegzetű mondókákat használja mindhárom generáció. Míg az első generációs anyák egy-egy dajkarímnek 7-8 változatát is tudták, addig a III. generáció már alig-alig tudja egy mondókának két variánsát felidézni. Azt mondhatjuk, hogy a III. generációnál változatvesztés tapasztalható, illetve ha ismeri is a mondóka több változatát, akkor is csak egyet használ. Ebben a szürkülési folyamatban nagy szerepe lehetett az iskolai énekeskönyvek egy-egy változatot közló, azt kanonizáló felfogásának, gyakorlásának is. Átalakultak a csecsemővel kapcsolatos szokások, a társas érintkezési formák, például: Ma is él a faluban a komatálvivés szokása, de már nem a hagyományos kosárban viszik az asszonyok. Gyakoribb a nyers alapanyag (pucolt csirke, disznóhús) a komatalban. Változás mutatkozik abban is, hogy megnőtt a barátok, szomszédok szerepe, a rokonok háttérbe szorultak. A keresztelés idejében is mutatkozik változás a három generáció tekintetében. Az I. generáció igyekezett minél előbb (4-5 nap múlva) megkeresztelni az újszülöttet, a következő generáció már a gyermekét idősebb korban kereszteltette meg. Ez magyarázható a babonák (pl.: pogány gyermektől való félelem) 234