T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Vajda Mária: A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzete a parasztközősségekben

gették fel törvénytelen származását. Ilyenkor már saját életvitele, cselekedetei alapján ítélték meg.

164 A házasságon kívüli kapcsolatból született gyermekek jelentős része azonban nem érte meg ezt az időt, hanem még gyerekkorban meghalt. Bár a gyermekhalandóság egyébként is magas volt Magyarországon,

165 ez fokozottabb mértékben volt érvényes a törvénytelen gyermek esetében. A titkolózás, a szégyen következtében az ilyen gyermekek születési körülményei rendkívül mostohák voltak, gyakran bábát sem hívtak, így az újszülött nemegyszer a szülés után közvetlenül meghalt.

166 A szégyent és megbélyegzettséget hozó gyermek életben maradásáért az anya maga is keveset fáradt, sőt jónéhány esetben szándékos nemtörődömségével elő is segítette gyermeke halálát (például fűtetlen szobában tartották, ha fürdették a gyereket, rányitották télen az ajtót, ha beteg lett, nem ápolták rendesen stb).

167 Gyakori volt a szándékos csecsemővesztés. Marosvásárhelyen az egyik leányanya moslékos cseberbe tette gyermekét, majd a kamaraszékbe (árnyékszék) vetette.

168 A XVIII. század elején még halállal büntették a gyermekgyilkosságot.

169 Erre a sorsra jutott Debrecenben Nagy Mária, kinek feje vétetett, szintúgy Pál Erzsébet, Szálai Erzsébet és Nagy Erzsébet, ki elejétől fogva titkolta terhes állapotát, a szüléshez öregasszonyt nem hívatott, a holt gyermek fején és nyakán a doktor és borbély nagy erőszak jeleit találta, tortúra 164 Tárkúny Szűcs E., 1944. 81.; Kapros M, 1986. 101. 165 Lásd Andorka R., 1981. 104-106. 166 Morvay J„ 1981. 60.; Beck Z, 1975. 499. 167 Vö. Vajda M, 1988. 82.; Lásd még Varga Gy., 1978. 71. 168 Vigh Károly (összeáll.) 1980. Asszonyok és férfiak tüköré. Tanúvallomások a XVIII. századból. 83-89. Hasonlóképpen járt el debreceni társa is. Vö.: Koncz Á. 1913. 107. 169 A gyermekgyilkosság a boszorkányság mellett a legáltalánosabb bűn volt, amelyért a nőt halálra ítélték. A gyermekgyilkosságért járó halálos ítéletet a XIX. század közepén szüntették meg Európában. Kaari Utrio, 1989. 372.; Magyarországon a helytartótanács humánus rendelete szerint (П69) a gyermekgyilkos nőket nem szabad nyilvánosan megvesszőzni vagy más "infamáló büntetést szabni rájuk". Magyary-Kossa Gy., 1940. IV. 169. 219