T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Vajda Mária: A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzete a parasztközősségekben

csolat gyakran az elváltakra, különélő házastársakra, özvegyekre volt jellemző. A vadházasságban élés oka gyakran a vallási különbség,

101 a felekezeti törvényeknek a válásra vonatkozó eltérő feltételei, a válás drágasága és nehézségei, a lakodalomhoz szükséges anyagiak hiánya, a szülői ellenállás, a katonai szolgálat,

102 az anyagiak hiánya, az idegenből származó uradalmi cselédeknél a sajátos cselédmentalitás, életszemlélet. Érdekes sajátosságként csatlakozik ezekhez az okokhoz a Hortobágy széli Balmazújvároson a századforduló táján, az ily módon megnyilvánuló egyház- és államtagadás.

103 Életmódjukat a törvényes házasoktól csak a templomi szertartás, a hivatalos jogi aktus hiánya különböztette meg. A vadházasság a magyar parasztságnál a múlt század végétől elismert együttélési forma volt: a házasfelek gazdaságilag együttműködve, együtt lakva, szexuális kapcsolatot tartottak fenn, utódokat hoztak a világra.

104 Bár nem készült arra vonatkozóan statisztika, hogy hány gyermek született házasságon kívül, de tartós élettársi közösségben élő anyától, de az egyes települések születési anyakönyveinek vizsgálata néhány támponttal szolgál. Szinte egyértelműen élettársi kapcsolatot jelöl az anyakönyvi bejegyzésekben a törvénytelen gyermeket szülő nők foglalkozási rovatában szereplő "X. Y. háztartásvezetője" megjelölés. Ilyenkor az esetek többségében a szülés bejelentőjeként a természetes apa szerepel, akinek Szemle, Turgu-Mures. 232.; Tárkony Szűcs E., 1941. 79-81.; 1970-ben a Központi Statisztikai Hivatal által lefolytatott felmérés szerint az élettársi viszonyban élők a házastársi viszonyban élőknek mintegy 2,5%-át tették ki. -Katonám Soltész Mária, 1982. Házasság, család, válás - és a jog. Bp. 3i. 101 így pl. Aranyosszéken, akárcsak Tordán a relatíve legtöbb vadházasságot a katolikusok kötötték. Az olyan falvakban, ahol a reformátusok és unitáriusok élnek, a vadházasság általában sokkal kevesebb, az utóbbiaknál gyakoribb. Jankó J., 1893. 204. 102 Jankó J. írja, hogy "Aranyosszéken akárhány legény, ki még nem katonáskodott, szülői beleegyezésével lép vadházasságra, melyet csak a szolgálat után törvényesítenek esküvel." Jankó J., 1893. 204. 103 Vajda M. 1988. 74. 104 Magyar Néprajzi Lexikon V. 1982. 456. 205