T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Vajda Mária: A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzete a parasztközősségekben
halt az ura, s egy lány maradt a házasságból. Az asz- szony férje családjánál maradt, s együtt élt apósával. Az együttélésből gyermek is született, "kit a meghalt apa vezeték- és keresztnevén szólítanak." 87 Morvay Judit kutatásaiból tudjuk, hogy "a mátraalji palóc nagycsaládrendszerben a múlt század második felében az özvegyasszonyt a családbeli férfiak szinte prédának tekintették, legények, házasok egyaránt próbálkoztak nála. így aztán könynyen előfordulhatott, hogy az özvegyen maradt asszony házasságon kívüli gyermeket hozott a világra. Sokszor csak tudomást vettek róla, s a gyermeket felnevelték a többivel együtt, de ha az anyós vagy a gazda szigorú volt, elüldözte az aszszonyt a háztól." 88 A századforduló táján már kezdték nagyon szégyellni az özvegy házasságon kívül született gyermekét, s a kicsit gyakran lelencházba adták be. A szerzett gyerekkel a menyecske mind a maga családjára, mind elhalt férjére - ahol továbbra is élt - szégyent hozott. 89 Egy nagyon megrázó esetet ír le Morvay Judit: A nagycsalád egyik özvegy asszony a, aki férje halála után is az ura családjánál lakott, ángya legény fiától terhes lett. Titokban a kórházban akarta megszülni a gyermeket, és beadni az árvaházba. De a kórházban nem akarták felvenni a terhes asszonyt, így elindultak hazafelé. Az asszonyt családjának egyik fiatalabb nőrokona kísérte el, aki így mesélte el a tragikus történetet. "Mikor jöttünk hazafelé, Terenyén kiszálltunk a vonatból, csak azt mondja Lulis asszonyom: Jaj, nagyon rosszul vagyok, te Katyi! Később meg csak azt mondta: Hallod-e, ha lefeküdnék, mindjárt meglenne. A mindszenti füzesnél lefeküdt a földre, mindjárt meg is lett a gyerek. Ő maga vágta el a köldökzsinórt. [...] Szépen betakartuk ott a havon a babát, Lulis meg felállt, s mentünk tovább. Szegény Lulis asszonyom hozta, én hozzá se nyúltam, ő meg mindig kérte: Te Katyi, hozzad már, nem bírom! Jaj, Lulis asszonyom, 87 Fél E., 1944. 28. 88 Morvay J., 1981. 59-60. 89 Morvay J., 1981. 60. 202
