T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Vajda Mária: A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzete a parasztközősségekben

nem hozom! Féltem, hogy elveszejti, ne legyen részem benne. Ő meg szegény csak kerülgette a jeges vizet. [...] Mikor a falu alatt a kereszthez értünk, beletettük a gyereket a tarisznyába, úgy hoztuk haza. Otthon letettük a komrába. Még turbékolt egy cseppet, aztán meghalt. Még az erdőben megkereszteltük Juliskának. Lulis asszonyom ott aludt aznap a komrában nálunk (vagyis szüleinél). Másnap hazament, dolgozott."

90 Bár a századforduló táján már szégyennek számított a törvénytelen gyermek, mégsem tartották erkölcstelen, rossz asszonynak az özvegyet a mátraalj i palócok, ha gyermekének apja a család tagjai közül való volt. A megesett özvegy legtöbbször hazaköltözött szülei családjához, és magával vitte gyermekét is. De tudtak olyan esetről is, hogy csak ő maga költözött haza, s gyermekeit a néhai férj családjánál hagyta. Viszont ha idegentől lett a gyerek, rossz asszonynak tartották az özvegyet, és rossz híre a gyerekre is kiterjedt. "Rendes anya nem engedte meg a fiának, hogy ilyen rossz hírű asszony lányát vegye feleségül."

91 3. Férfi és nő tartós együttélését, amennyiben az egyházi, később az állami előírásoknak megfelelő házasságkötés nem történt, a nép vadházasságnak nevezte.

92 A források alapján arra lehet következtetni, hogy a XVIII. században vadházasság csak elvétve fordulhatott elő,

93 kizárólag olyan helyeken, ahol 90 Morvay J., 60-61. 91 Morvay J., 1981. 61. 92 Vö. Magyar Néprajzi Lexikon V. 1982. 456^457.; Általánosan ismert népi elnevezései: "bagolyhit", "bagóhit", "cigányhit"; Kiskunhalason azt mondták: "szemétdombon esküdtek" - Papp L., 1941. 31.; vagy nevezték "tófejen való esküvés"-nek, disznóvályúnál, holdnál, fényképésznél való esküvésnek, stb. - Tárkony Szűcs E., 1981. 253.; Közismert szólás szerint Megesküdtek a fűzfa alatt." Margalits E., 1990. i. m. 536. 93 Még a XIX. század első felében is meglehetősen ritka volt. Cigándon (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) például ebben az időszakban még csak egyetlen személy, a falu koldusának fia él vadházasságban, tehát a falu legalacsonyabb státusú embere, akinek társadalmi megbecsültségén ez a tény már kevesebbet ronthatott. - Jávor K., 1971. 91. 203