T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Balogh Anna: Az anyatej „lelki méz"?... Csecsemőgondozás a régi falusi életben – összehasonlító gondolatok pszichológusszemmel

iparosmesterséget, úgy a lányok anyjuktól, nénjüktől (a házi munkák mellett) az anyaság „tudományát". A mai kismamák csecsemőgondozási szakkönyveket forgatnak, szüléselőkészítő tanfolyamra járnak. Generációk szemléletét, beállítódását határozza meg tehát, hogy milyen tanácsokat, útravalót kapnak a „szakemberektől", az egészségügyi intézményektől. A századfordulótól kezdve mostanáig Magyarországon megjelent csecsemőgondozási irodalom túlnyomó többsége a „szigorúság" és „következetesség" elvét ajánlja a szülőknek a nevelésben, már rögtön a gyermek világrajöttekor. Újabban azonban van egy más irányzat is, amely megengedi, sőt tanácsolja, hogy az anya nyugodtan elégítse ki a baba igényeit, s hallgasson a szívére, ösztöneire. A csecsemőgondozásnak ez az „új", „modern" irányzata valójában az asszonyok ősi, évezredes tudását eleveníti és szabadítja föl. Mindezek a dilemmák, jelenségek sűrítetten nyilvánulnak meg egy kiemelt életszakaszban: a szoptatás idején. Régebbi korokban az emberek jól tudták, hogy az anyatej nem csupán testi táplálékot jelent. A szoptatás természetes, ugyanakkor tiszteletre méltó dolog volt. Számtalan ókori szobrocska, freskó ábrázol szoptató anyát, dajkát vagy istennőt. (Később, a keresztény művészetben is sok szoptatós Madonna lesz majd.) Ezen alkotások szemlélete szerint a szoptatás nem pusztán fizikai aktus, hanem az anyagyermek kapcsolatnak és az erő, az élet átadásának általános és misztikus szimbóluma. Egy egyiptomi sírkamra falán például ízisz anyaistennő szoptatja Hóruszt.

1 Egy thébai falképen pedig különösen szembeötlő a szimbolikus jelleg: egy fa istennőre festette női emlőt, „aki" így táplálja a fáraót. Az élet jelképének tekintett fák közül elsősorban azokat tisztelték, amelyek kérgükből tejszerű nedvet engedtek: fügefát, fíkuszféléket

2 1 Steffen Wenig, 1974. 2 Jankovics Marcell, 1988.. 172