T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Deáky Zita: A születés és a kisgyermekgondozás a XVIII-XIX. századi egészségügyi forrásokban

1. Megyei főorvosi jelentések A legkevésbé ismertek és feltártak a megyei főorvosi jelentések. Az 1723-ban megalakult Helytartótanács Egészségügyi osztálya, a Departamentum Sanitatis 1783-ban jött létre, és már 1786-tól kérte a megyei főorvosokat, hogy törvényhatóságuk egészségügyi viszonyairól rendszeres negyedévi, majd később évi jelentéseket küldjenek a hivatal számára. A beküldött megyei főorvosi jelentések több szempontból is rendkívül érdekesek. Az orvos személyétől, érdeklődésétől, műveltségétől, precizitásától és természetesen elfoglaltságától függően részletes kimutatást kapunk a megyék - rendszerint körzetre osztva - időjárási, légköri viszonyairól, természeti csapásairól, a járványokról, azok lefolyásáról, a születés- és haláleseményekről, a törvényszéki vizsgálatokról, valamint az állategészségügyről. Az iratok utolsó részében vagy külön mellékletben felsorolták az egészségügyi személyzetet. A XIX. század elejétől már többnyire egységesen táblázatba foglalták az orvosok, a sebészek, a baromorvosok, a gyógyszerészek és a bábák számát, nevét, vallását, oklevelük kiállításának helyét és idejét, valamint nyelvtudásukat. A Helytartótanácshoz beküldött főorvosi jelentések gyakran kitérnek a tragikus kimenetelű szülések, a magas csecsemőhalandóság okaira is. Leginkább a bábák tudatlanságában, képzetlenségében és az egészségügyi intézmények hiányában láttak a baj forrását. Jellemzőnek vehetjük Csanád vármegye főorvosának 1847ben benyújtott beadványát a Közigazgatási osztályhoz, amelyben kérte a hivatalt, engedélyezze Palota község számára egy szülésznői állomás létrehozását, mivel a dohánytermesztők miatt a település lakossága igen megszaporodott. A vármegye ekkor még csak két okleveles bábával rendelkezett, a többi bábasággal foglalkozó asszony tanulatlan volt, és „...miután azonban írásbeli járatlanságuk miatt magukat tökéletesíteni nem képesek, és vakmerő bánásmódjuk által, gyakran mind a kisdedet, mind annak annyát legnagyobb veszedelembe teszik ki - és holtig tartó nyavalyákat idéznek elő... ", nem voltak alkalmasak a 4000 lakosra felduzzadt község ellátására.

1 140