Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Selmeczi László: Újabb szempont I. Lajos 1349. november 5-én Gyulafehérváron kelt oklevele értelmezéséhez

tetésével, vadászattal, voltak elfoglalva s földművelést időszakosan, csak a legszükségesebbekre korlátozva űztek".

5 Gondolatmenete szerint a kunok nagy mozgékonysággal járó nomád életmódja összeütközésbe került a magyarság előrehaladottabb kultúrájával. "A XIII. század a két gazdasági életforma különbségét érezte, s e különbséget a kereszténység és a pogányság ellentétében látta. A keresztényi élet a nomadizáló élet ellentétét jelentette. A magyarság jellemzően azt kívánta, hogy a kunok térjenek át a more Christianorum való életre". Kring kellőképpen hangsúlyozta a domibus solo fixis költözésnek, vagyis az állandó letelepedésnek a társadalomformáló erejét, s ebből a szempontból is vizsgálta a kun társadalmat. Kutatásainak eredményeit a XIV. század első harmadára vonatkozóan az alábbiakban foglalta össze: "Adataink azt bizonyítják, hogy még a XIV. század első harmadában sem beszélhetünk — a kor kifejezésével élve — a kunok keresztényi életéről. Törzsterületükre vonatkozólag egyáltalán nem találunk róluk említést ebből az időből, adományba nyert birtokaik pedig csakhamar kisiklottak a kezükből. Szilárdabb megtelepedésről tehát még nem lehet szó, hisz — úgy látszik — adományos, tehát a feltételezhető előkelőbb rétegük sem tudott mit kezdeni a földdel. Ezen indirekt bizonyítékok mellett a végleges letelepedés időpontjának meghatározásához talán hozzásegít a következő megoldás: a kunokkal kapcsolatos oklevelekben a XIII. század folyamán és a XIV. század első három évtizedében egyetlen egyszer sem fordul elő a descensus, szállás szó. Ha a kunoknak és jászoknak, kikről az oklevelekben szó van, tartózkodási helyét közelebbről meg akarják határozni, akkor ezt ebben az időben, a tulajdonképpeni kun és jász területen kívül eső országrészeket beleértve, némi bizonytalansággal "circa" vagy "in circuitu" körülírással teszik. Az 1325-ben a budai szigeti apácákkal szemben megidéznek bizonyos név szerint felsorolt "Jazones circa Chabam commorantes". 1349-ben Lajos király meghagyja "Comanis in circuitu villarum Abad et Thomajmunustra vocatarum residentibus", hogy István Szörényi bán halastavaiban ne halásszanak. " Kring a kunok nomadizálását Radloff és Németh Gyula után a török nomád államok élete alapján képzelte el. Úgy vélte, hogy a téli szállásokat határozták meg okleveleink a "circa", illetve az "in circuitu" kifejezéssel. Ezek a téli telepek rendszerint valamely magyarok lakta hely körül terültek el, s későbbi fejlődésük során lettek állandó 64