Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Selmeczi László: Újabb szempont I. Lajos 1349. november 5-én Gyulafehérváron kelt oklevele értelmezéséhez
pedig, minthogy annak határába esik, Kunmadaras és Karcag választja el a Tomaj nemzetség egykori Tisza menti birtokaitól. Az elemzett oklevélben szereplő Üllő halastó tehát teljesen beékelődött a kun szállásterületbe, sőt mi több, az ezt a halastó-morotvát teljesen körbe is zárta. Hogy a kun szállásterületen belül az Üllő-tó megmaradhatott a Tomaj nemzetség birtokában, IV. László II. kun törvénye alapján teljesen érthető. Abban a király ugyanis úgy rendelkezik, hogy a kunoknak adományozza a nemesek és várjobbágyok mindazon általa pénzzel vagy cserével kárpótlásra kerülő földjeit, amelyek a kun szállások között a tatárjárás óta pusztán állanak, kivéve a jövedelmes halastavakat és erdőket, valamint a nemesek és várjobbágyok benépesített szállásait és falvait, amelyekről a király úgy rendelkezett, hogy tulajdonosaik — még ha azok a kun szállásterületen belül is fekszenek — továbbra is békében bírhassák őket. 26 Gyárfás annak a véleményének adott hangot, hogy az Abád és Tomajmonostora körül lakó kunok Kolhoz, Kunhegyes, Fábiánsebestyén és Madaras szállások lakói kellett legyenek, 2 ^ valamint, hogy ebben az időben a Tomajjal szomszédos nagykun szállások állandóan megülve valónak. A régészeti kutatások alapján azt is pontosan lehet tudni, hogy közvetlenül az Üllő-tó mellé, tulajdonképpen a tóparthoz Kunmadarason és Fábiánsebestyénen kívül még további kun szállások is települtek, mégpedig Ködszállás, Orgondaszentmiklós és Kunkápolnás. Minthogy az Üllő-tó partja mellett mindenütt kunok éltek, tulajdonképpen az lett volna a hihetetlen, ha nem éltek volna az ingyen halászat lehetőségével. A régészeti kutatások eredményeire alapozva, legalábbis a Nagykunságra vonatkozóan, annak a véleményünknek kell hangot adnunk, hogy a kun szállások mindenképpen korábban meg kellett szilárduljanak annál az időpontnál, ahogyan az az írásos forrásokban jelentkezik. Erre utal az általunk megásott, éppen az Üllő-tó partján fekvő, Orgondaszentmiklós kun szállás temetője is, amelyet egy négyszögletes apszisú Árpád-kori templom körül nyitottak, és legkorábbi sírjai néhány, a XII. századból megmaradt, eredetileg szintén a templomhoz tartozó magyar sírt nem számítva, a XIII. század második felére keltezhetőek. 1349-ben az Abád és Tomajmonostora körül lakó kunok települései már állandó szállások kellettek hogy legyenek. Nincs kétségünk afelől, hogy az oklevél írója, ha a kérelmező azokat felsorolja számára, ne tudta volna ezeket a kun szállásokat megnevezni. Amikor erre szükség volt, azt mindig meg is tették. Gondoljunk pl. ezzel kap70
