Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Madaras László: Megjegyzések az avar és magyar reflexíj rekonstrukciójának kérdéséhez

dalmunkba bevezette, elfogadta Csallány Dezső fő megállapításait, de ő már pontosan tudta, hogy a széles karú íjak megjelenése egy új népességhez köthető, "tehát csak a korai avar korban folyamatos egyfajta íjkarszélesedés, de a széles karú íjak nem ebből az alaptípusból alakultak ki."

16 A keskeny karú íjak természetesen hosszú ideig használatban voltak, az átmeneti korszakban még egészen bizonyosan megtaláljuk a sírokban. Jelen sorok írója kísérelte meg a képet tovább finomítani. Saját leletei mellett szintén a szegedi múzeum régi Móra-ásatásainak eredményeire támaszkodott. Elemzésének végeredményeként megállapította, hogy az avar kor folyamán három íjtípus volt használatban. A korai avar korban a keskeny karú íj egyeduralkodó volt, más típus a sírokból nem került elő. A Tótipuszta-Igar kör 670/680 táján történő megtelepedése után jelenik meg a második íjtípus — mi ezt középszéles íjnak nevezzük — melynek legfőbb jegyeit abban látjuk, hogy a korai íjaknál általában hosszabbak, s felső végük nem szögletesen, hanem kissé ívelten záródik. Néhány esetben egy vagy két lyukkal átütötték felső szélüket, az ezekben talált patinanyomokból következően szegecsekkel is igyekeztek a csontlemezeket a lehető legszilárdabb módon a famaghoz és az ínréteghez rögzíteni. Keskeny karú íjakon ilyen megoldást sohasem találunk. A harmadik csoport íjait a teljesen széles, 31 mm feletti csontlemezek fémjelzik. Ezek fő jellegzetességét szélességük mellett abban látjuk, hogy felső végük a merevítő lemez legmagasabb pontjától széles, töretlen ívben záródik.

18 Ma már azt is jól tudjuk, hogy a második és harmadik csoport íjai egymáshoz jóval közelebb állnak, az első csoport íjaihoz nincs közük, sőt az is nagy bizonyossággal állítható, hogy a második és a harmadik csoport a Tótipuszta-Igar kör népességével kerül a Kárpát-medencébe, majd a VIII. századra az íjak között ugyanúgy egyeduralkodóvá válik a széles karú íj, mint az övdíszeken, illetve az egész díszítőművészetben a mindent elborító tovagyűrűző inda.

19 Miközben a régészet lépésről lépésre haladva tisztázta az avar és a magyar reflexíj legfőbb jegyeit, időrendjét, formai különbségeit, addig párhuzamosan ezekkel a kutatásokkal több eredményes kísérlet történt, elsősorban a magyar reflexíj rekonstruálására. A rekonstrukciótörténetben Fábián Gyula biológus professzor kísérletei hozták meg azt az áttörést, amit a régészetben Cs. Sebestyén Károly, Csallány Dezső és László Gyula eredményei. Fábián Gyula írásaiból tudjuk, hogy az 1930-as években először Jakus Kálmán, a 56