Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Bődi Erzsébet: Karcag népi táplálkozása

Az alábbiakban csak néhány ilyen témát emelünk ki. Pl. eddig alig tudtunk valamit a csicsóka termesztéséről (14. о.), a répacukor előtti ételédesítőkről (14., 106. o.), a szabad tűzön való tojássütésről (28. o.), a férfiak által készített ételekről (35—37., 53., 65. o.), az egyszerű karcagi sült tésztákról (68. o.), a hús népi konzerválásáról (76—79. o.), a szilva, a tök speciális tartósításairól (104. o.) stb. Fazekas Mihály értékes új adatokkal bővítette ezekkel összefüggő eddigi ismereteinket. Az étkezés Karcagon kialakult rendje is hordoz érdekességeket, főleg táji, lokális tulajdonságokat. Fazekas Mihálynak köszönhetően megtudhatjuk a méltán híres karcagi kenyér titkát, az erjesztő összetételét, amihez nemcsak az előző sütetből kivett tészta, liszt, kovászkorpa tartozik, hanem három fél marék puhára főzött árpa leve is (55—56. o.) A kultúrtörténész számára nagyon érdekes az adat, amely a burgonyafogyasztásról szól: " öregebb emberek emlékeznek rá, hogy apjuk, nagyapjuk nem ette meg az ételt, ha krumplival volt elkészítve". (37. o.) Az ilyen tartózkodó magatartás nem ismeretlen a szakirodalomban. Táplálóértéke ellenére a burgonya a XX. század második évtizedéig népszerűtlen volt az alföldi parasztság konyháján. A tudományos kutatások sohasem statikus jellegűek. A tényeket, adatokat folyamatban helyezik el. Az összefüggések keresését mindig szem előtt tartják. Egyrészt azért, mert csak így lehet rekonstruálni az adott időszakaszban felvázolt kultúra előzményeit, másrészt azért, mert éppen a kutató szemtanúja a változásnak, amikor nagy múltú, őshonosnak vélt kultúrelem eltűnik egy kívülről jött azonos rendeltetésű elem miatt. így lesz a régiből múlt, a kívülről jöttből új elem. Fazekas Mihály könyvében több ilyen váltásra figyelhetünk oda: így pl. a kásás ételek (33. o.), a perecsütés (69. o.) eltűnésére, az élesztővel és tésztával való házi kenyérsütés bevezetésére (59. о.), a szilvatermesztés térhódítására (110. o.) stb. Mindezek az adatok a táplálkozáskultúránk korszakolását segítik elő. Fazekas Mihály tényekben gazdag könyvében szó esik ínséges időszakokról, de a legtöbb adat jól elkülöníthető dolgos hétköznapokon fogyasztott ételekről és alkalmi, ünnepi eledelekről beszél. Rendkívüli események ezt a természetes rendet felborítják. A második világháború, ha nem is véglegesen, de mindent felbomlasztott. A hagyomány elveszítette erejét. Az emberek fő célja a túlélés volt, s nem a múlt értékelése és követése. A tradicionális étkezési szokások nem váltak el, nem tették jeles alkalmakká az eseményeket. A közét306